Lewis-Webber Mawis
Kisgyermekek és környezeti erkölcs
A Földet nem őseinktől örököljük -- gyermekeinktől kölcsönözzük


Mivel ma bizonyosan tudjuk, hogy számos jelenlegi szokásunk ökológiai eredményeivel a jövő generációk találkoznak majd, s azok nemkívánatosok lesznek számukra, ki kell mondanunk azt, hogy meg kellene változtatnunk szokásainkat, hogy megkíméljük leszármazottainkat. Azonban nem csupán szokásainkat kell megváltoztatnunk, de a természet iránt tanúsított tisztelettel erkölcsi hozzáállást kell belenevelnünk gyermekeinkbe. Az oktatás elkezdése szempontjából kritikus csoport az iskoláskor előtti gyerekek korosztálya, mivel egy napon kezükbe kerül majd a jövő irányítása. Tény, hogy a személyes fejlődés jelentős része, a személyiség megalapozása nagyon fiatal korban történik. Ez az írás arra a meggyőződésre épül, hogy a felelősségteljes állampolgárok nevelését az iskoláskor előtt kell megalapozni.

A környezeti erkölcs meghatározása

A Föld állapotának javításához, vagy legalább a status quo megtartásához változásnak kell bekövetkezni. Ennek a változásnak értékrendszerünkben kell elkezdődnie. Döntéseinket a környezeti etikának és a természet iránti tiszteletnek kell áthatnia, és ennek tükröződnie kell napi tevékenységünkben. A környezeti erkölcs a természet iránt tanúsított tisztelet, mely áthatja az ember jellemét, személyiségét és életét. A fejlett környezeti erkölccsel rendelkező egyéneket ez az erkölcs vezérli személyes választásaikban, melyeket mindennap meg kell tenniük -- honnan vásároljanak élelmiszert, mibe fektessék be pénzüket stb.

Mivel a tettek az értékek indikátorai, előzetesen érdemes átgondolni és megfontolni azt, hogy a személyes viselkedés hogyan tükröz egy értékrendszert. Amellett, hogy továbbra is bízunk abban, hogy a technológia segít megoldani a környezeti problémákat, szükség van annak felismerésére, hogy viselkedési mintáinknak és értékrendszereinknek meg kell változniuk. 
Egy, a mi korunknak megfelelő erkölcsöt a "szép", valamint egy mindent átölelő elv szemponjából lehet kifejteni, mely nem csupán az ember erkölcsi koncepcióját és az emberek közötti kapcsolatokat figyelembe vevő alapelveket foglalja magába, de egy olyan megértést is, melynek segítségével megítélhető a környezeti változtatások, erősítések és az általános használat elfogadhatósága. Egy ilyen erkölcs a következőképpen fejezhető ki: Minden személy törekedni fog arra, hogy megvédje és megerősítse a szépet, mindenhol, ahol befolyását érzi, s hogy általában véve megtartsa, vagy növelje a környezet funkcionális diverzitását. A szép védelme mindent magába foglal, attól kezdve, hogy arra ösztönözzük a madarakat, kertünket válasszák fészekrakásra, egészen addig, hogy egy harmadik világbeli ország lakóit segítjük abban, hogy alkalmazzák a fenntartható fejlődés koncepcióját otthonaik fejlesztésében.
A környezet iránt felelős állampolgár az, aki a természet iránt tanúsított tiszteletet tükröző erkölcsi hozzáállást alakított ki. A környezeti etika úgy tükröződik a személy erkölcsi hozzáállásában, viselkedésében és értékrendszerében, hogy kihat a napi választásokra és döntésekre.
A kognitív fejlődés és erkölcsi fejlődés egymásba fonódnak és mindkettő befolyásolja az egyén környezeti erkölcsét. Piaget és Kohlberg munkássága említhető itt, mely alátámasztja azt, hogy a környezeti erkölcs táplálását korai életkorban szükséges elkezdeni. Kohlberg, Piaget teóriáira építkezve az erkölcsi fejlődést szintek sorozataként vázolta fel. Ezek a szintek a következők: 
Szint: Jellemző: 
1. szint
Prekonvencionális		 Szabályok követése
a büntetés elkerülésére
2. szint
Konvencionális		 Szabályok követése az
autoritás iránti tiszteletből
3. szint
Posztkonvencionális		 Önállóan választott
elveken alapuló döntés
    
Az első szint sikeres teljesítése után a másodikra kell lépni és így tovább. Az iskoláskor előtti gyerekektől elvárható, hogy az első szint teljesítése felé mozduljanak el előkészítésképpen a második szintre való előrelépéshez. Az erkölcsi fejlődésre az jellemző, hogy a kognitív fejlődéssel összefüggésben mozdul el magasabb szintre, mégis számos egyén erkölcsi fejlődése nem tart ütemet a logikus gondolkodással. Az egyén logikai és morális stádiuma között párhuzam áll fenn, de a dolog lényegéből fakadóan senki sincsen magasabb erkölcsi szinten, mint saját logikai szintje.
Az erkölcsi érzék nem egyszerűen társadalmi szabályok elfogadásán keresztül alakul ki, ahogyan azt tantételekkel, büntetéssel, vagy respektált emberekkel való azonosulás által tanítják. Kohlberg azt találta, hogy ez magába foglalja a társadalmi attitűdökben való változások belső, személyes sorozatát is. Az erkölcsi érzék alapja azonban az 1. szinten alakul ki és ahogyan a gyerekek érnek, úgy épül tovább. Mivel az iskoláskor előtti gyerekek az erkölcsi fejlődés prekonvencionális szintjén vannak (mely a személyek és tulajdon károsodásának elkerülésével kapcsolatos), ez tökéletes lehetőséget jelent a természeti környezet iránti tisztelet bátorítására.
A növekvő kognitív éréssel a gyerekek továbblépnek az erkölcsi fejlődés 2. és 3. szintjére. A környezeti erkölcs fejlesztésében a végcél az, hogy a 3. szinten működjenek, ahol az egyénekben világosak az értékek, és olyan elveket vallanak, melyek nincsenek összeütközésben egymással. Ahogyan korábban kijelentettük, minél koraibb a gyerekek részvétele környezeti témájú tevékenységekben, annál valószínűbb, hogy értékrendszerük részeképpen erős környezeti erkölccsel rendelkeznek majd. A szülők és szakemberek számára fennáll a kihívás, hogy olyan tanulási tevékenységeket biztosítsanak, melyek megfelelnek a gyermek fejlődési szintjének.
A gyerek kognitív szintje nagymértékben meghatározza a tevékenységek fajtáit, melyek a fejlődés szempontjából megfelelőek az illető gyerek számára. Piaget szerint a gyerekek kognitív fejlődése négy fő szakaszon keresztül haladva zajlik, ezek a szenzorimotoros, preoperációs, konkrét operációs és formális operációs szakaszok. A formális operációs szakasznál jelentkezik az, hogy az egyének képesek értékrendszerüket tükröző viselkedési alapelvek kialakítására. 
Az iskoláskor előtti gyerekek (2-5 éves kor) a fejlődés preoperációs szintjén vannak, melyet az a gyerek jellemez, akiből még hiányzik a képesség a problémákról való gondolkodásra, vagy gondolati műveletek végrehajtására anélkül, hogy aktuális fizikai műveletet kellene végeznie. Ennek az az oktatási vonatkozása, hogy olyan tevékenységek tervezéséről van szó, melyek magukba foglalják a kéz használatát. E fejlődési szakasznak a másik fő jellemzője a szimbólumok reprezentálására, vagy használatára való képesség. Ez a képesség tükröződik abban, ahogyan a gyermek fokozatosan elsajátítja a nyelvet. Ezen a szinten a gyerekek lelkesen "címkézik" verbálisan környezetük tárgyait. Ezáltal tökéletes lehetőség adott arra, hogy a környezeti tudás alapmunkálatait elindítsuk.
A preoperációs szakasz idején a gyerek mind kognitív, mind erkölcsi fejlődésére nézve fontos a felnőtt vezetés és irányítás. Ez az irányítás az aktív részvételi lehetőségeken és a nyelv táplálásán keresztül biztosított a legjobban.
A környezeti oktatás magába foglalja "az értékek felismerésének és az elvek tisztázásának folyamatát az ember, annak kultúrája és biofizikai környezete közötti függőség megértéséhez és méltányolásához szükséges készségek és attitűdök kifejlesztése érdekében." Mivel a kisgyerekek aktív emberek, kíváncsiságuk, bizalmuk és tanulásvágyuk segíteni fogja az elvek tisztázásának folyamatát és az összefüggések felfedezését a környezet elemei között. A gyerekek élethez való viszonya, az új tapasztalatok megközelítése, az önmagukra és másokra vonatkozó érzései az élet első néhány évében alapozódik meg. Biztonsággal feltételezhető, hogy a környezet iránt tanúsított hozzáállásuk is ezután formálódik.
A felnőttek kritikus szerepet játszanak a kisgyerekek környezeti erkölcsének alakításában. Azzal kellene kezdeniük, hogy lehetőséget biztosítanak a gyerekeknek arra, hogy használják érzékeiket a természeti környezet felfedezésében és működésének megfigyelésében. A felnőtteknek a nyelvet is használniuk kell arra, hogy kiterjesszék a tanulási tapasztalatot. A felnőttek a gyerekek megfigyelési készségeit élesíteni tudják azzal, hogy a részletekről beszélnek, miközben egy tárgyat vizsgálnak. Például a madarak neve, azok szokásai, hogy hol élnek, mit szeretnek enni, hívóhangjaik mind olyan részletek, amelyek érdeklik a kisgyerekeket.
Egyszerű formában kezdődhet és a gyerekek képességeitől függően összetettebbé válhat annak a gondolatnak a megértése, hogy az élő és nem élő anyagoknak van kezdete és vége -- vagy egy életciklusa. Például a gyerekekkel lehet vetni paradicsommagot, aztán a kikelt növényt gondozzák, leszedik a termést, a leérett növényt komposztálóba gyűjtik, majd a komposztot a kert trágyázására használják fel. A tárgyak természeti környezetben való összefüggése fontos, a gyerekek számára bevezetendő elv. Miközben a gyerek nem fogja teljesen megérteni ezt az elvet, mégis az ebbe való bevezetés erős alapot biztosít, melyre építhető majd a további fejlesztés.
A tisztelet a tudással fejlődik. A tisztelet témájának át kellene hatnia a környezeti erkölcs iskoláskorú gyerekekbe való plántálásának minden gyakorlati alkalmazását. Az emberek, állatok, növények, madarak és élettelen tárgyak tisztelete értékes attitűd, melyre egy életreszóló környezeti erkölcs építhető. A körülöttünk levő világban a szép tisztelete és meglátása mellett ugyanolyan fontos, hogy az emberek értékeljék és óvják a természet minden aspektusát. A világnak olyan emberekre van szüksége, akik ha nem is feltétlenül szeretik a kígyókat, de méltányolják azok környezetben betöltött szerepét.
A környezeti oktatás és a környezeti erkölcs oktatása interaktív, egymást élesítő folyamatok. Egy felnőtt lelkesedése és a természeti környezet iránti tisztelete nagyrészben meghatározza, milyen mértékben alakítanak ki a gyerekek tiszteletteljes erkölcsi hozzáállást a természeti környezethez. Fontos, hogy a folyamat akkor kezdődjön el, amikor a gyerekek még nagyon fiatalok. Mi lehetne jobb ajándék, amit szülőként és tanárként adhatunk ennek a törékeny Földnek, mint egy generáció, melyet megtanítottak arra, hogy ismerje és szeresse a természeti világot?
 
Lewis-Webber, Mawis: Young Children and Environmental Ethics
In: Environmental Education at the Early Childhood Level. Ed. by Ruth A. Wilson
(Troy, OH, NAAEE, 1994.). 23-27. o.
Fordította : Schmidt Sára
A fordítás a Soros Alapítvány támogatásával készült

 

 
 

 
Sara Cullen
Természeti tanösvény

 
A természeti tanösvények tervezett rövid gyalogutak, melyek olyan természetes területeken vezetnek keresztül, ahol a látogató érdekes illetve fontos természeti vagy történelmi jellegzetességeket láthat és érthet meg útikönyv vagy magyarázó jelzések segítségével.
 
A természeti tanösvény tervezésekor:
-- át kell tekinteni a tájat, hogy megtaláljuk a legkülönlegesebb tulajdonságait;
-- a közönség számára megfelelő utat kell kigondolnunk, mely egyszerre szép és biztonságos;
-- az oktatás érthetősége érdekében el kell dönteni, mit jelöljünk meg és miért.
 
A természetvédelmi központ egyetlen úttal kezdődhet: ez a fő természetvédelmi útvonal, melyhez rövidebb, speciális, hurok alakú ösvények csatlakoznak a talaj, az erdő, az élővilág stb. tanulmányozása céljából. A vezető nélküli ösvényen a látogatót jelzőtáblák segítik, amelyek megmutatják a környezeti érdekességeket és együtt tartalmazzák a táj összes jellemző vonását. Később, ha lehetséges, egy második, nem szabályos séta- és turistaút is beiktatható (és további ösvények is tervezhetők speciális használatra, pl. lovasoknak, kerékpárosoknak, mozgássérült embereknek). A hosszabbik séta- és turistautat azok a látogatók használják, akik nagyobb távolságot szeretnének bejárni anélkül, hogy a speciális vezetést igénybe vennék.
 
A természeti tanösvény célja
 
A természeti ösvény a szabadban történő oktatás alapvető tanítási eszköze. Célja, hogy kellemes tapasztalatot nyújtson természetes és ellenőrzött keretek között, ahol egyszerű jelek segítségével a látogatók megismerhetik a fákat, a kisebb növényeket, a földrajzot, a természetes közösségeket, a területen honos állatfajokat és kapcsolatukat az emberrel, egymással és egyéb dolgokkal. Az ösvény lehetővé teszi, hogy a látogatók átkelhessenek a természetes területen anélkül, hogy a környezetben kárt tennének.
 
Az ösvény fő célkitűzései a következők:
-- Oktatás. A látogatók érdekes környezetben élő példákban láthatják, tapinthatják, hallhatják és szagolhatják a környék természeti fejlődését.
-- Magyarázat. A látogatók jelzőtáblák és feliratok segítségével láthatják, hogy az élőlények és környezetük kölcsösen egymásra vannak utalva.
-- Természetvédelem. Az ösvény megmutatja, milyen természetvédelmi módszerek és megoldások lehetségesek a helyi problémákra.
 
A természeti tanösvény sajátosságai 
  1. A természeti tanösvény rövid (hossza 700 méter és 1,3 km között mozog). Végiggyaloglása körülbelül fél és egy óra közötti időt vesz igénybe. A látogatók lassan haladnak, minden megállónál elolvassák a magyarázatokat.
  2. A természeti tanösvény hurok alakú; vagyis ugyanott kezdődik és végződik, rendszerint a természetvédelmi központ épületénél. Egyirányúnak kell lennie, követve a magyarázat logikáját.
  3. A természeti ösvény jelzőtáblái és feliratai az út sajátosságairól tájékoztatnak. Ezekre a feliratokra néha az összes információt ráírják, máskor pedig egy útmutatóba gépelik le, a tudnivalókat külön pontokba szedve, ügyelve arra, hogy azok megfeleljenek a számozott jelzőkaróknak végig az út mentén.
  4. A természeti tanösvény hívogató. Egyértelműnek kell lennie, hol kezdődik, ezt egy sima, széles útszakasz és egy nagy tábla jelzi, mutatva az utat. Elég szélesnek kell lennie ahhoz, hogy két ember egymás mellett elférjen, és az se jó, ha a sűrű növényzet falat képez az út két oldalán.
  5. A természeti tanösvényen könnyű járni. Nem lehetnek meredek emelkedések, sáros szakaszok, átmászandó sziklák vagy más akadályok. A látogatóknak utcai ruhában is végig kell tudniuk járni a tanösvényt.
  6. A természeti ösvény tiszta. A szemeteskosarat "Ide dobd a szemetet!" felirattal a tanösvény bejáratánál, valamint a pihenőmegállóknál kell elhelyezni. Az útról a szemetet folyamatosan el kell távolítani.
  7. A természeti ösvény jól karban tartott. A megkopott jelzőtáblákat hamar rendbe kell hozni, hogy ne kelljen később nagyobb javítási munkálatokat végezni. A növényzetet az útról rendszeresen vissza lehet vágni, és a tanösvény esetleges rongálódásait gyakran ellenőrizni kell.


Hogyan építsünk természeti tanösvényt

 
Hová?
  1. Először tanulmányozni kell a területet a természetvédelmi központ 1 négyzetkilométeres körzetében. Be kell járni az egész területet és végig kell járni a már meglévő utakat vagy ösvényeket. Készítsünk listát az érdekes természeti vagy történelmi jellegzetességekről. Jelöljük a jellegzetességeket egyszerű térképen és rajzoljuk be az ösvényt, mely durván követi ezeket.
  2. Jelöljük meg az összes jellegzetességet az út mentén fényes szalagokkal, fonallal, vászonnal vagy műanyaggal. Kössük össze ezeket a darabokat spárgával, hogy megkapjuk a körülbelüli úttervezetet. Sétáljunk végig a tervezett útvonalon, hogy lássuk, körülbelül milyen hosszú. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a turisták lassan fognak sétálni, és időbe telik, míg elolvassák a jelzéseket minden egyes pihenőnél. Úgy alakítsuk ki a spárgával jelölt útvonalat, hogy a legjobb tanösvény-elrendezést kapjuk. Vegyük figyelembe, hogy a turistautak eltérnek a hagyományos utaktól abban, hogy a helyi lakosok által ritkán látogatott helyekre vezetnek. Ezért ajánlatosabb egy teljesen új ösvényt kialakítani, mint régi szakaszokat felhasználni. Azzal, hogy egy külön turistautat alakítottunk ki, elkerüljük a régi vagy jelöletlen ösvényekkel való összetévesztés lehetőségét.
Hogyan?
  1. Tisztítsuk meg a tanösvényt minden akadálytól (gyökér, farönk, kövek stb.) és vágjuk vissza a benyúló ágakat 2,5 m magasságig. Hagyjunk meg minden olyan képződményt, amelyek később segíthetik a tájékozódást az út mentén.
  2. A tanösvény olyan széles legyen, hogy azon két egymás mellett sétáló ember elférjen (kb. 1,3 m széles). Biztosítsuk azt, hogy a turisták balesetmentesen sétálhassanak. Ahol az építési munkák erózióhoz vezethetnek, biztonsági intézkedéseket foganatosítsunk, mint pl. aljnövényzet-ültetés vagy kavicssal való feltöltés.
  3. Tegyük kanyargóssá az ösvényt -- ennek oka nem az, hogy a legközelebbi pihenőt minél lassabban érjük el, hanem hogy jobban megismerjük a területet. Egy kanyargós út a felfedezés érzését nyújthatja a turisták számára. Az egyenes szakasz ne legyen hosszabb 25 m-nél.
  4. A pihenőket úgy helyezzük el, hogy egyik a másikból ne legyen látható. Ha a kiránduló látja a legközelebbi pihenőt, sietni kezd, ahelyett, hogy megfigyelné a környéket.
  5. Minden táblánál, vagy számozott jelzésnél alakítsunk ki tisztásokat, hogy a kirándulók összegyűlhessenek, ha a tanárnak vagy a vezetőnek ismertetnivalója van.
  6. Előzzük meg, hogy az ösvények visszakanyarodjanak. Bár a kanyarok jók, ne tegyük azokat olyan élessé, hogy visszakanyarodjanak önmagukba éles "s" formában. A kirándulók ugyanis új utat fognak vágni, tönkretéve a természetes vegetációt, hozzájárulva az erózió kialakulásához.
  7. Kerüljük a meredek és fárasztó, dombon és hegyen vezető utakat. Körültekintő tervezés szükséges, hogy ne kedvetlenítsük el a kirándulókat. Ha rövid, meredek szakasz van az ösvényen, lépcsősorral könnyebbé tehetjük azt.
  8. Építsünk vízelvezetőket a tanösvényhez. Ahol a föld meredek, ott az útnak egy kicsit a völgy felé kell lejtenie, hogy a víz lefolyjon, ahelyett, hogy ráfolyna az útra. Ássunk elvezető árkokat a tanösvényen keresztül, ahol a víz összegyűlik vagy átfolyik, ha esik az eső. Ássunk sekély árkokat, és béleljük ki apró kövekkel, vagy használjunk kis farönköket kis távolságra a szélektől, hogy egy csatornát kapjunk. Ezeket rögzítsük ékekkel.
  9. Nyirkos helyeken, mint amilyen a mocsár vagy patakmeder környéke, emeljük meg az utat újabb földréteggel vagy építsünk emelt sétálóutat. Keresztbe fektetett tuskódarabok vagy pallók használhatók kis víztócsák esetén. Kövek nem jók erre a célra, mert csúszóssá válhatnak. Emelt utat készíteni nagyobb munka, de a nedves, sáros tanösvényt valószínűleg nem használná senki.
  10. Homokos vagy mocsaras terepen, hogy a felszínt ne rongáljuk, farönkből vagy pallóból egy megemelt gyalogutat készíthetünk.
  11. Ahol az ösvény lepusztul, vagy ahol nehéz a járás, az ösvény felszínét a következő anyagokkal fedhetjük le, ha ez módunkban áll: fenyőtű, faforgács, fűrészpor, feldarabolt fakéreg, homok. Ezek jó járófelületet képeznek és nem vágják el a cipőt.
  12. Ahol valami szép dolog, pl. egy gyöngyörű fa, vagy valami más különlegesség látható, ott pihenőpadot is készíthetünk.
Nyilvános szolgáltatások
A természeti tanösvényen nyújtott nyilvános szolgáltatások függenek a rájuk fordított pénzösszegtől, a látogatók várható számától, és a környéken adódó lehetőségektől. Lehet, hogy csak egy-két pihenőmegállóra lesz szükség, vagy egy piknikezőterületre, esetleg egy nyilvános WC-ről is gondoskodni kell a tanösvény közelében.
 
A pihenőmegállót próbáljuk meg olyan helyen kijelölni, hogy a látogatók gyönyörködhessenek az ösvény szépségeiben: ahol szép a kilátás, vagy pl. egy öreg fa, esetleg egy érdekes sziklaképződmény található. A helyben, kőből vagy fából kialakított pad vagy sziklába vájt ülőhely lehetővé teszi, hogy a fáradt vándor pihenhessen és ülve csodálhassa a látványt.
Ha egy természeti tanösvényen piknikezőhelyről szeretnénk gondoskodni, akkor célszerű ezt vonzó környéken, az ösvény bejáratától nem messze elhelyezni. Így az ételt és a hulladékot is könnyen tisztítható helyen tárolhatjuk. A piknikezőhely nagyon egyszerűen néz ki: lehet egy fáktól vagy ágaktól árnyékolt tisztás, melyen fatönk vagy kő szolgál ülőhelyül, de lehetnek asztalok és padok is elhelyezve. Ez függ a látogatók szokásaitól és a beszerezhető természetes anyagoktól. Ha valószínű, hogy tüzet akarnak gyújtani, akkor egy erre megfelelő biztonságos helyről kell gondoskodni. De minden esetben gondoskodni kell elég szemétkosárról "Kérlek, ide dobd a hulladékot!" felirattal, és ezeket gyakran ki kell üríteni a rossz szag elkerülése érdekében, vagy hogy a hulladékon élő állatokat és rovarokat távol tartsuk.
Ha nincs más illemhely a közelben, de szükség volna rá, felállíthatunk egyet, ügyelve arra, hogy ne szennyezze a környezetet. Ezt a bejárathoz közel, de nem pontosan mellette érdemes elhelyezni. Az illemhely elrejtéséhez szükséges építőanyagokhoz célszerű a környezet kínálta lehetőségeket is figyelembe venni.

Jelzőtáblák, feliratok és útmutatók a tanösvényen

  1. A tanösvényre kell egy bejárati jelzőtábla, hogy a látogató tudja, mivel fog találkozni.
    A tábla ábrázolhat
    * egy térképet, melyen méterben vagy kilométerben feltüntetjük az ösvény hosszát;
    * bizonyos látnivalókat az út mentén;
    * rendszabályokat ("Kérlek, maradj az ösvényen!", "Ne zavard a növényeket és az állatokat!"). Ahol két ösvény találkozik, jelzőtáblán kell jelezni a távolságot és a követendő irányt is.
  2. A tanösvényen található jellegzetességeket feliratokkal kell ellátni, melyek a dolgok nevéről, sajátosságairól, rokonságáról, előfordulási helyéről vagy történelmi hátteréről tájékoztatnak.
    Ezen feliratoknak
    * pontosnak,
    * érdekesnek,
    * rövidnek,
    * könnyen olvashatónak és könnyen érthetőnek kell lenniük.
    Az írott jelzőtáblákat egyszerű karókra kell ráerősíteni az ösvény mentén. De fa, bokor vagy valamilyen kúszónövény ágára is ráköthetjük hánccsal vagy kötéllel. Vigyázni kell arra, nehogy a táblákkal a környezetben kárt okozzunk. Például, ha egy fára jelzőtáblát szögelünk fel, a rovarok vagy a baktériumok könnyen bejuthatnak a fa belsejébe a szög lyukán keresztül. A jelzett különlegességet rögtön észreveszik a látogatók, ha azt és a jelzőtábláját is színes festékkel pöttyözzük.
  3. A jelzőtáblák helyett azonban célszerűbb a gépelt útmutatót választanunk. Az útmutatókat egy fedett dobozban, az ösvény elején helyezzük el, ahová útjuk befejeztével a látogatók vissza is rakhatják azokat. Az útmutatóban leírt információkat úgy kell megszámozni, hogy azok sorra megfeleljenek az ösvény mentén látható jelzéseknek. A szöveget képek, rajzok és grafikonok egészíthetik ki, hogy a látogató könnyebben eligazodjon. Elég, ha a szöveges magyarázat kb. 15-20 információt tartalmaz. Ha egy vagy több papírlapot sokszorosítunk, összehajtunk és összekapcsolunk, kis könyvecskéket gyárthatunk.
  4. A tanösvényeken a következő jellegzetességek láthatók, melyeket fel kell tüntetni az útmutatóban és a jelzőtáblákon is:
    * történelmi jellegzetességek, mint pl. elhagyott malom vagy farm épülete, híd, gát, bánya vagy valamilyen korábbi civilizáció emléke;
    * füves terület -- itt látható, ahogy a növények a nap felé növekednek;
    * bozótos terület -- ahogy a növények benövik a nyitott térséget; 
    * homokos terep -- ahol megfigyelhető, hogy a rossz minőségű talajon kevés növény nő és a növények hogyan kötik meg a homokot; 
    * sűrű erdő -- a növényzet szintjei, fiatal és öreg fák; 
    * korhadó fatönk -- termékennyé teszi a talajt, amely rovarok, állatok és gombák otthona; 
    * zuzmóval fedett szikla -- a növény átvágja a sziklát, hogy így érje el a talajt;
    * rothadó levelek az erdő talaján -- termékennyé teszik a talajt, ahol rovarok és más állatok élnek;
    * egy rovarfaj kedvenc növénye -- hogyan eszik meg a leveleket és raknak petéket;
    * kúszónövények -- hogyan kapaszkodnak, és az állatok hogyan használják;
    * barlang -- hogyan jött létre; állatok és ősemberek lakhelye;
    * sónyaló hely -- értékes az állatoknak, a vadorzók is kihasználják;
    * kiugró szikla -- állatok lakóhelye, a szikla alakja, keletkezésének körülményei;
    * folyóágy -- vízi élet: növények, rovarok, halak, erózió;
    * méh, darázs, hangya és termeszfészek, hogyan építették, közösségi munka;
    * sivatagi növények -- mit táplálnak, mi eszi meg őket;
    * etetők -- vajon a nyomok elárulják-e, milyen állatok látogatják?;
    * a talajfelszín sérülése az ösvényen -- látható a talaj rétegződése;
    * fészkek a fában -- madár vagy valamilyen más állat odúja?;
    * lyuk a földön -- vajon lakik valami odalent?;
    * kő, melyet gyökerek hálóznak be -- hogyan hajtott ki itt a növény;
    * gyökerek laza talajban -- együttesen hogyan kötik meg a talajt;
    * patak -- hogyan gyűlik össze a felszín alatt a víz;
    * dudor a fán (göcs) -- miért alakult ki, milyen hatással van a fára;
    * hajlott fatörzs -- hogyan befolyásolja a napfény a növekedést;
    * odú a fában -- mi történt? ki használja?;
    * levélméret -- alkalmazkodás a fényhez;
    * élősködő növény -- hogyan öl;
    * támasztó gyökerek -- hogyan alkalmazkodik a fa a vékony talajréteghez;
    * tüskék, bokrokon és magokon -- védelem, anyagszállítás;
    * páfrányok és mohák -- hol nőnek és ez miért fontos.
Fordították: Gergely Endre
Gyöngyösi Enikő, Szendi Gábor