Bartók Györgyi       "Játszani is engedd..."    A játék a gyermeki létnek ugyanolyan, alapvető szükséglete, mint a biztos érzelmi támaszt nyújtó szülői szeretet. S ha a gondolatot még tovább, a  "homo ludens" fogalmáig bővítjük, az is bizton állítható, hogy a gyermeki játékosságát megőrző kreatív felnőtt, a "játékos ember", teljesebb életet él és boldogabb embertársainál.  Ma, amikor a játéküzletek kirakatai méregdrágán megvásárolható kész babaházakat, épületcsodákat vagy összerakható űrlétesítményeket kínálnak, sok szülőben fel sem merül annak a lehetősége, hogy a vásárlás helyett inkább maga készítse el gyermekével együtt a játéktárgyat. Pedig az elgépiesedő világban egyre nagyobb szükség van arra, hogy valóban alkotó játékokat kínáljunk gyermekeinknek, a felnövekvő nemzedéknek, hiszen a kicsomagolás után pár órával sutba hajított játékcsodák is azt bizonyítják, hogy a gyerekeknek is inkább kreativitást fejlesztő játékokra lenne szükségük.  A Játékszertár című sorozat legújabb, örömmel üdvözölhető kötete éppen abban van  a pedagógusok és szülők segítségére, hogy miként sarkallhatják gyermekeiket öntevékenységre, és arra, hogy a játékok, ajándékozásra szánt tárgyak elkészítése során maguk is kedvüket leljék az alkotás örömében. Az Ünnepeink alcímű kiadvány Farsangtól karácsonyig sorolja elő azokat a népi játékokat, amelyek az évszázadok sodrában sem hulltak ki a falusi közösségek névtelen "alkotóinak" emlékezetéből. A tizenkét fejezetbe, az év ünnepkörei, jeles dátumai (Farsang; Valentin nap -- Bálint-nap; Húsvét; György-nap; Anyák napja; Pünkösd; Szentiváni tűzgyújtás; Mihály-nap; Márton-nap; Mikulás; Luca napja; Advent-karácsony) köré csoportosított  összeállítás egyik olvasatában a magyar népszokásoknak -- az esztendő múlásának fonalára "felfűzött" -- bemutatása, másik olvasatában pedig kitűnő gyakorlati tanácsokkal szolgáló kézikönyv, mely hasznos segédlete a játék- és tárgykészítésnek. A fejezetek elején az adott időszakra vonatkozó --  még a felnőttek számára is érdekes, értékes --  néprajzi vonatkozású tudnivalók olvashatók. Megtudható, hogy a farsangi álarcviselet már a 15. század óta divatban van, a magyar királyok, Mátyás és II. Lajos udvarában igen nagy sikere volt a látványos farsangolásnak. Arról is tudomást szerezhet az olvasó, hogy az Anyák napját 1914 óta -- az Egyesült Államok kormányának javaslatára -- ünneplik a világban.  A kereszténység két nagy ünnepének, a húsvétnak és a karácsonynak -- a vallási hagyományokhoz kötödő -- szokásairól, tárgyairól is pontos képet kaphat  az érdeklődő.  A tömör, lényegretörő információk után az aktuális ünnepre jellemző tárgyak elkészítésének leírása következik. Külön ki kell emelni a jól "olvasható" egyszerű rajzokat, amelyeken pontosan követhető a játék, vagy ajándéktárgy elkészítésének munkamenete. Az összeállítók, Diószeginé Nanszák Tímea és Zsákay Edit körültekintő munkáját, válogatását dicséri az a tény, hogy a játékok elkészítéséhez minden esetben természetes, a falusi háztartások legtöbbjében fellelhető kukoricacsutkát, csuhét, almát, fadarabot, termések szemeit, és a városi lakásokban is kéznél lévő apró textilmaradékokat, üveget, cérnát, színes fonalat, papírt használnak. A rendkívül jó, a maga nemében kézikönyv értékű válogatás nemcsak az alsó tagozatos pedagógusok napi munkája során hasznosítható, de az érdeklődő szülők és kisdiákok is sok hasznosan és kellemesen eltöltött órát szerezhetnek maguknak, ha a Játékszertár útmutatásai alapján készítenek tobozsárkányt, bábukat, csuhékosarat vagy éppen papírmanót. A gyermekeket és felnőtteket közös játékra invitáló kötet helye ott van az iskolai és a családi könyvespolcokon. Játékszertár. Ünnepeink (Összeáll. Diószeginé Nanszák Tímea).  Debrecen, Tóth Könyvkereskedés K., 1997. 236 p Fűzött: 650,-- Ft              Bartók Györgyi  "A folyó oly simán, oly szelíden   Ballagott le parttalan medrében"    Az élet egyik nélkülözhetetlen eleme a víz.  A természeti környezetünket bemutató, Természetkalauz című, kitűnő sorozat mostani kötete Európa belvizeit, patakjait és mocsarait mutatja be.  A szerző, Josef Reichholf  A vizek világát a legtágabb értelemben tárgyalja, ugyanis könyvében mindazokkal az életterekkel foglalkozik, melyeket a víz alakít ki; lápok, források, a folyó- és állóvizek.  A vizek élővilágát biológiai, kémiai és fizikai összefüggésekbe ágyazottan mutatja be a szerző, így az európai vizek ökológiájáról is teljes képet kaphat az olvasó. Mindez azért kap különös hangsúlyt, mert az élőlények -- keletkezésük és fejlődési fázisaik során egyaránt -- döntő módon alakítják a kontinensen lévő vizek által szabályozott élőhelyeket. A kilenc nagy egységre tagolt munka első, nagy fejezete (Víz nélkül nincs élet) a vízről mint elemről szól, arról a nélkülözhetetlen "életelixírről", amely minden élőlény életműködéséhez szükséges, kiemelve annak fontosságát, hogy ez az egészen "különös folyadék" nemcsak az élő organizmusok alapfeltétele, de egyéb természeti jelenségek sem tudnának víz nélkül "működni". Víz nélkül tehát nincs élet, hiszen a víz körfogása az, amely az élőlények puszta létét lehetővé teszi. Ezt követően az Állóvizek és a Folyóvizek  világának részletes tárgyalása következik. A rendkívül szép és jó minőségű természetfotókon Európa híres tavainak képe látható és e mellett kuriózumokat, érdekességeket is megtudhat az olvasó. Pl.: Ami hazánkban természetes, hogy ugyanis minden nagyobb állóvizet tónak nevezünk, ez német nyelvterületen már gondot jelent, a szótárak szerint a "tó lehet See, Teich vagy Weiher", de, hogy mikor melyik kifejezést használja a német, ennek több szempontú összetevői vannak.  A tavak nyílt vízi életterét számos ábra és színes fotó segítségével mutatja be a szerző. A folyóvizek bemutatásánál a források és típusaik, a hegyi patakok és a folyamok, valamint a folyóvizek dinamikája élvezetes leírások nyomán elevenedik meg. A tavak feltöltődésének, a dagadó- és síklápok kialakulásának külön fejezetet szentel Reichholf, míg a Folyóparti ligeterdők kialakulását  egy és megbonthatalan egységként, a folyó és a liget életének egymásra hatásában vizsgálja.  Az ember és a vizes területek kölcsönhatásáról szólva a nedves rétek és lápok lecsapolása, a folyóvizek szabályozása kerül ismertetésre. Előremutató, érdekes és tanulságos fejezet az ember és víz kapcsolatát tárgyaló rész, mely arról szól, hogy nem lehet büntetlenül kizsákmányolni, megrabolni a természetet, ám a feltett kérdésre Van-e esély a jóvátételre? bizakodó választ adhat az olvasó, főként akkor, ha magáénak vallja azokat  a környezetvédelmi alapelveket, melyek betartása nélkül sem ma, sem holnap nem képzelhető el teljes élet. A vízi élőhelyek növény- és állatvilágának rövid áttekintésével záruló kötetet irodalomjegyzék egészíti ki. A könyvet széles körben érdemes ajánlani, hiszen a természeti környezetért felelősséget érző ember könyvespolcára éppen úgy odakívánkozik ez a kötet, mint azoknak a könyvtárába, akik még csak most barátkoznak a gondolattal, hogy jobban megismerjék, majd óvják és védjék maguk és a jövendő nemzedék legnagyobb örökségét, természetes környezetüket. Josef Reichholf: A vizek világa.  Bp. Magyar Könyvklub, 1998. 223 p., 1390,-- Ft         Abhay Narayan  Pradhána,   pillantás a természetbe     "Hegyek Ura! Örömteli szóval szólunk Hozzád!  Hadd legyen könnyűszívű, boldog  s egészséges minden, ami mozog és él!"  Jadzsur-véda    Kína, Mezopotámia, Egyiptom, Hellász -- az emberi történelem négy aranykorszaka, kultúránk négy bölcsője, mérhetetlen építészeti, kormányzati, kereskedelmi, társadalomszervezési s technológiai vívmányok kincsestára. Az ötödik, s egyben az egyedüli fennmaradt, ma is élő kultúrtörténeti aranycivilizáció az indiai, amely szintén jelentős mértékben járult hozzá az emberi társadalom fejlődéséhez. India, s az ind kultúra a lelki kutatás és a természetszerető harmónia terén alkotott igazán maradandót. A lelki, spirituális valóság s a földi, evilági természet oly szorosan fonódik össze Indiában, hogy egyetlen szerves egységet alkot.  A természet valamennyi elemének megvan a maga transzcendentális eredetije. A hinduk mindennapi tetteikben, szavaikban, rítusaikban, sőt jógikus képességeikben is párbeszédet folytatnak a természettel, mintegy ünneplik azt.  A hinduizmus összefonódó természet-szellem felfogását leginkább az európai pogány hagyományok közelítik meg. A pogány szokások az Alpok bércei közt, erdők mélyén, titokzatos ingoványokban burjánzottak. A hindu természetfelfogás szülőföldje az észak-indiai táj, az ottani gazdag természeti környezet. A földi s az éteri világ természetfölötti megszólításának legnagyszerűbb alkotásai, a Védák a Himalája csúcsain és fenyves lankáin, a folyószabdalta síkságokon fogantak. Mai szemmel nézve a Védák négy könyve kozmikus himnuszok, rituálékra vonatkozó előírások és metafizikai útmutatások gyűjteménye. Ám évezredekkel ezelőtt, keletkezésük idején nem elemezgették, sőt még írásban sem rögzítették őket. Szájhagyomány útján terjedtek, az emlékezet őrizte őket. Intuitív módon szűrődtek át a bölcsek elméjén, akik mágikus erővel zengték a himnuszokat a szabad ég alatt, a rengetegben.  A szanszkrit fohászok hangjai azok kántálóját egy másfajta szemléletmódhoz segítették, éppúgy beleláthattak a természet titkaiba, mint a rsik, a látnokok, a Védák lejegyzői. Nem a mai fogalmak szerinti természetfestő költészet a Védáké, sokkal inkább kozmológiai minta, telepátiás hívás. A ritmikusan kántált szavak s a tűzceremóniák közelebb hozták és segítségül hívták a fejlettebb értelmű lényeket, s ami hasonlóképp fontos, e rítusok a félistenek iránti tiszteletnek is kifejezői voltak. Harmónia, együttműködés, nem ártás, engedelemkérés, tisztelet, megbecsülés -- a természetszemlélet ilyen érzelmeket keltett, s ezek gyakran szerepelnek a védikus kinyilatkoztatás lapjain is. Sőt, van még egy fontos tényező: az öröm. A Védák a világ örömteli életéről is dalolnak, egy olyan természeti örömmámorról, amelyen magasztosabb szinten az összes élőlény osztozik, még a túlélés gyötrelmei között vagy éppen a halál pillanataiban is. A szabad szemmel nem látható félistenek is ezt a természetfölötti boldogságot sugározzák. A védikus himnuszok áldást, békességet, boldogságot és egészséget kérnek minden lényre, oltalmat az emberiségnek minden rosszakaró ellen. Mára az ember lett saját maga legnagyobb ellensége. Földünk, ez az élő bolygó végveszélybe került, s bár  a környezetvédelemnek meg kell tennie a létfontosságú technikai lépéseket, mégis égető szükségünk van a filozófiai és metafizikai szemléletváltásra is. Másképp hogy tudnánk lelki módon együtt élni a bolygónkon létező élettel? Ennek az új szemléletmódnak a csírái a mélyökológia művelőiben fogantak meg, akik lelki azonosságot, közösséget vállalnak a természettel. De mit nyújthat a környezeti válság megoldásához a hindu dharma, az eredendő kozmikus rend, a kötelesség? Egy valóságos szellemi bőségszarut, olyan gondolati rendszert, amely a kozmológiánál, a világ egységes szemléletmódjánál kezdődik.   A teremtés hálója    A natura szó jelentése "született, teremtett".  A hindu írások is több szanszkrít kifejezést használnak az élet jelölésére, s fontos megjegyeznünk, hogy gyakran az öntudatlan anyagot is beleértik az élő fogalmába. Ugyanaz a kifejezés jelöli például a vörös homokkövet, a vörösfenyőt, a vöröspofájú cerkófmajmot, sőt a hatalmas vöröslő napot is. Ennek oka abban keresendő, hogy a hinduk nem élettelennek tekintik az anyagot.  Él a matéria is, mint a tudat igen sűrű, tömör vibrációja. A szanszkrit egyik igen sokatmondó szótagja a világ jelölésére a "bhu", melynek jelentése létezés, keletkezés, valamivé válás, valamint e létezés tere, beleértve az űrt is. A bhu-előtagú összetételek majd száz földdel kapcsolatos fogalmat takarnak, ám mindez a valóságnak csak az első szintje. Ezen belül hat további szféra, a természetfölötti és tudatfölötti lét dimenziói rejlenek. Legbelül az ősi Purusa régiója húzódik. E felfogás szerint a természet erők és intelligencialények (dévák) egymásba ágyazódása, egyik dimenzió a másik után következik. Ám az egész mégsem olyan, mint az egymásba illő dobozok gyerekjátéka, mert mindegyik belső dimenzió teljes mértékben átjárja külső szomszédját, sőt nagyobb, kiterjedtebb is annál. A racionális elme nehezen fogja fel ezt a koncepciót, amely intuitív módon mégis fölöttébb érzékletes és helytálló. A kozmikus létezés ilyen szemléletéből tartalmas, nagyívű teológiai fogalmak születtek a hindu szentírásokban a természet jelölésére. A pradhána a nyers, rendezetlen tudati szubsztancia, és ahogy beindul a teremtés esztergapadja, a Legfelsőbb s a félistenek elméjében kibontakozik a természet a maga végtelen, gyönyörű és céltudatos komplexitásában. Olyan bolygón élünk, ahol több millió faj a társunk, kozmoszunkban számtalan galaxis létezik, bennük számtalan nap ragyog, melyek legtöbbje élettel benépesített bolygókra veti sugarát. De találó-e az esztergapad hasonlata a teremtésre? Hiszen ez egy technikai eszköz, amely ráadásul független az ember elméjétől és kezétől! Nos, ez a metafora nem a legszerencsésebb, mert ugyanazt a dualista szemléletmódot erősíti, amely kiszakítja az embert a természetből, eltávolítja a természet lényeitől.  Az univerzum, benne a mi világunkkal nem a Legfelsőbb Lélektől, Purusától különálló anyagból teremtetett, hanem a Purusa lényének kiáradása, a természetet létrehozó tudat élő mivoltától kezdve a korhadó fatörzsön tenyésző zöld moháig. A Védák e kiterjedési folyamatot a pók példájával szemléltetik. "Az egy Isten saját természetének ősanyagából, a pradhánából vett fonalakkal burkolja be magát, akárcsak a pók szövi hálóját" --  mondja a Svétásvatara-upanisad.  A pók testének vegyi háztartásából eregeti fonalát, amiből hálóját készíti. A nyugati teológia és tudomány egyaránt különválasztja az embert és Istent a természettől. Így gyökerezhetett meg a kihasználás, uralkodás, kiaknázás, leigázás mentalitása, ami mellett a természetvédelem, a megőrzés huszadrangú kérdéssé degradálódott. Indiában ezzel szemben a szent közösség, együttélés és megőrzés szelleme vált uralkodóvá. Az erdők vagy az ásványkincsek megőrzése, ki nem aknázása sok esetben a hivatalos királyi politika része volt. A pradhána-koncepció tehát nem szakítja ki az embert a természetből. Mélységesen benne foglaltatunk a természetben, kapcsolatunk oly szoros és sokrétű, hogy bizonyos értelemben egyek vagyunk vele. Ez az európai, illetve az ind felfogás gyökeres különbsége... (A teljes cikk a Kagylókürt 18., tízéves jubileumi számában található meg.)   ...Ennek a kapcsolatnak a felélesztésére tesz kísérletet a Kagylókürt is a maga eszközeivel; a benne megjelenő írások, az ország különböző pontjain  és külföldön is megrendezett Kagylókürt-estek formájában.  Ha szeretné megismerni a "Kagylókürt-tudománytár" korábbi témáit, akkor érdeklődhet itt, ha pedig szeretné kézhez kapni lapunk legfrissebb számait neves hazai és külföldi szerzők cikkeivel, 972 Ft-ért előfizethet négy számra piros postai csekken a következő címen:    Kagylókürt Szerkesztősége 1126 Budapest, Böszörményi út 13-15. Tel.: 356-6533 Fax.: 356-6844 http://ourworld.compuserve.com/homepages/wva_hu/kagylo.htm E-mail: 100263.1330@compuserve.com