Lehoczky János 
Szakmai hitel- hittel  
(2. rész) 
 
A pedagógiai munka eredményének értékelése nem más, mint azok összevetése a helyi pedagógiai programban megfogalmazott célokkal, stratégiával, illetve a helyi tantervben eltervezettekkel. A közoktatási intézményekben folyó szakmai munka színvonaláért, eredményességéért az intézményvezető, az igazgató tartozik egyszemélyi felelősséggel. Éppen felelőssége, az intézmény belső folyamatai iránti jelentős elkötelezettsége miatt nem mindig biztosíthat semlegességet, függetlenséget, reális értékelést. A belső ellenőrzést ezért külső, független, pártatlan, az intézményi folyamatok és szereplők iránt el nem kötelezett külső szakértő tanácsaival, észrevételeivel, véleményével célszerű időről időre kiegészíteni. 
A közoktatás valamennyi szereplőjének joga van munkájához bárkitől tanácsot kérni. Tapasztalt kolléga, szülő, szakmai közösség, szaktanácsadó stb. segítheti a munka tervezését, szervezését, megvalósítását és értékelését.
A pedagógiai munka színvonalának javítását segíthetik a közoktatással kapcsolatban álló alábbi szereplők.
  • Szakember: az a szakképzett pedagógus, aki munkájának mesterségbeli fogásait, szaknyelvét jól ismeri és használja, szakterületén elismerten eredményes. A közoktatás intézményeiben pedagógiai feladatokat csak szakemberek láthatnak el.
  • Tanácsadó: munkánk során kérve is, kéretlenül is kapunk tanácsokat. A szólásszabadság elve alapján véleményt bárki mondhat, tanácsot adhat. Akár laikus is, akár más szakterületi szakember is (szülő, tanítvány, más oktatási-nevelési területen tevékenykedő kolléga, tanügyigazgatási, természetvédelmi, környezetvédelmi szakember stb.). Ezek a tanácsok hasznunkra lehetnek, hiszen a társadalom számos szereplője rendelkezhet jelentős nevelési tapasztalattal, környezeti nevelésre, cselekvésre vonatkozó tudástöbblettel. E tanácsokat a saját szakértelmünk szűrőjén át kell értékelnünk.
  • Szaktanácsadó: olyan szakember, aki valamilyen speciális tudástöbblettel rendelkezik, s ezt mások kérésére kész megosztani, hogy másokat ezzel szakmai céljaik megfogalmazásában, elérésében segíthessen. A szaktanácsadó munkája során -- partnerként -- részesévé válik az alkotó folyamatnak, érdekeltté válik annak sikerében. A szaktanácsadó tanácsa attól válik szaktanáccsá, hogy -- ő maga is szakember lévén -- ismeri és átlátja a közoktatás, vagy annak adott részének működését. Segíti a pedagógus egyéni képességeinek kibontakozását. Ennek érdekében a pedagógussal közös felelősséget érezve igyekszik kerülni minden félelmet, kellemetlen érzést, bizonytalanságot keltő szituációt, merev didaktikai modellek propagálását. Ha az iskolának a gyermeki személyiség fejlődését kell szolgálnia, természetes, hogy a nevelőt is fel kell szabadítania. 

    • A szaktanácsadó nemcsak beszámol a sikeres eljárásokról, hanem azokat saját gyakorlatában be is tudja mutatni. Eredményes pedagógiai munkásságából következik szakmai tekintélye.
  • Szakértő: olyan elismert szakember, aki tudástöbbletét kész formalizált, szervezett körülmények között a pedagógiai folyamatok, eszközök és szereplők ellenőrzésének, értékelésének, minősítésének szolgálatába állítani, véleményét a felkérőjével megosztani. Törvény által előírt feltételeket teljesítve névjegyzékbe felvették és ezt közzétették, így tudástöbblete mellett jogi többlettel is rendelkezik. A közoktatás intézményeinek hatékony működéséhez számos szakértő véleményét kérhetik (tanügyigazgatási, munkaügyi, jogi, közegészségügyi, munkavédelmi, környezetvédelmi, informatikai stb.). E szakértők ellenőrizhetik az intézmény működésének jogszerűségét, a szakmai munkát azonban csak a közoktatási szakértőnek van jogosítványa szakvéleményezni.
  • Közoktatási szakértő: az a szakértő, akinek nevét, szakterületét, lakcímét és munkahelyét a Közoktatási törvény 101. §-ában foglaltak szerint az Országos szakértői névjegyzékbe felvették, így a nevelési-oktatási intézményben szakmai ellenőrzésben jogszerűen és hivatalosan vehet részt. Megbízásával azonban nem párosul intézkedési jogkör, azaz nincs döntéshozó helyzetben. 
  • Felügyelő: az intézmények és az egyes pedagógusok munkájának ellenőrzésével, értékelésével és szakmai fejlesztésével megbízott, intézkedési jogkörrel felruházott szakember. Jelenlegi közoktatási rendszerünkben sem szakfelügyelők, sem pedagógiai felügyelők nincsenek, hiszen szereplésük az intézmények szakmai autonómiájának elvével nem egyeztethető össze.
    • A környezeti nevelés eredményességének megítélését, értékelését -- annak átfogó jellegéből adódóan -- több szakterület közoktatási szakértője is érintheti.
  • Generalista: több szakterület érintőpontján globális hozzáértéssel, kellő rálátással és áttekintéssel, a makroszintű összefüggéseket értő szakember (pl. közoktatás-irányítási, tantervi, iskolavezetési szakértő). A környezeti nevelés kereszttantervi megvalósulását például ilyen hozzáértéssel lehet véleményezni.
  • Specialista: egy-egy rész-problémakörben teljes mélységben képes elmélyült hozzáértéssel közelíteni (pl.: erdei iskolai tapasztalatokkal rendelkező szakember, bizonyos szakmódszertani tudással bíró környezeti nevelő). A környezeti nevelés több újszerű tanulásszervezési módot, oktatási módszert, sajátos szemléletet valósít meg. Ezeket speciális tapasztalatokkal rendelkező környezetpedagógiai szakértő képes megítélni.
  • Diagnoszta: helyzetfeltárással, helyzetelemzéssel a döntési folyamatok előkészítésében, problémamegoldásban segít. Diagnosztára van szüksége az iskolának, ha valamilyen diszfunkció kiküszöbölése érdekében próbálkozik a környezeti nevelési színterek megteremtésével, vagy ha éppen ez az új nevelési terület mutat eredménytelenséget, működési zavart.
  • Javaslattevő: alternatívák felállításával segít elmozdulni az innovációs pontról. Tantervi, szervezési, vezetési javaslatokat kínál a megbízójának. Javaslatai megoldási lehetőségek egy adott helyzetre. Nem válik tanácsadóvá, mert a megvalósítás aprómunkájában nem vesz részt. Nem a szervezést segíti, hanem a döntés orientálja. Ez az, amitől szakértői szerepéből nem kell kilépnie.
    • A szakértő közvetlenül valójában semmin sem tud változtatni, hiszen a vizsgálat tárgyát képező dologban nincs döntési kompetenciája. Valóságos változtatásra csak az innovatív környezetben lévő, a változásra motivált nevelő, vagy közösség képes. 
    A nevelési-oktatási folyamat hatékonyságát a pedagógus és a pedagógus-közösség fejlesztő értékelésével növelheti. A nevelő professzionalizálódásának meghatározó mozzanata, hogy felül tudjon emelkedni saját mindennapi gyakorlatán, kívülről, elvonatkoztatva kell tudnia elemeznie munkavégzését. Ebben lehet segítségére a szakértő. A fejlesztő szakértő szaktekintélye szakmai karizmával párosul.
  • Képes a közoktatási rendszerek működését egészében vizsgálni. A tapasztaltakat rendszerszemlélettel értékeli. A hatás- és eredményvizsgálatok elvégzése által megfelelő adatbázissal rendelkezik. Kitekintése alkalmassá teszi arra, hogy összegezze információit és összevesse a tapasztaltakat a tipikus jelenségekkel, standardokkal. Mivel áttekintése van az adott szakma aktuális történéseiről, eszközeiről, szakirodalmáról, fejlődési irányairól, a szaktudomány fejlődéséről, ezért értékeléseiben képes előrevetíteni az adott folyamat következményeit, véleményével befolyásolni az eredményes innováció érdekében a döntések meghozatalát.
  • A szakértő véleményt formál szakmai ismeretei, tapasztalata, áttekintése, meggyőződése alapján a szakértői vizsgálat tárgyát képező dokumentumról, folyamatról, eredményről. Véleményét személyes tudástöbbletére építi, s ebben tükröződik értékítélete, szemlélete, gondolkodásmódja. Ennyiben a szakértői vélemény szubjektív. Más szakértők esetleg más következtetésekre juthatnak. A szakértő nem döntéshozó. A szakértői véleménye vitatható, de jogilag nem támadható, nem orvosolható. A szakértői vélemény alapján meghozott döntés azonban a jogorvoslati szabályok szerint természetesen igen. 
    • A szakértőnek nincs döntési felelőssége. Véleménye korrektségéért etikai felelősséggel tartozik.
    A szakértőre hatványozottan érvényesek a pedagógus etikai elvárásai. Sőt, sajátos szerepéből adódóan gyakorta kerülhet olyan szituációba, amelyben helyes döntését, cselekvését, illetve a cselekvés megtagadását alapvetően a szakmai erkölcs íratlan szabályai határozzák meg.
  • A szakértő szakmai kompetenciáját három dolog jelöli ki.

    • 1. Ismeri és jogszerűen alkalmazza a tevékenységét meghatározó törvényi, jogszabályi kereteket.
    2. Tisztában van a közoktatás rendszerével, struktúrájával, működésével, ismeri a közoktatási menedzsment funkcióit, hiszen szakvéleményét valamilyen döntési helyzetben lévő vezető számára készíti.
    3. Mélységében és összefüggéseiben is naprakészen ismeri választott szakterületét, annak fejlődését, változásának tendenciáit, értékelésének módszereit.
  • Míg az első két ismeretkörben teljes tájékozottságra és átfogó ismeretekre van szüksége, addig a szakterületén belül maga határozhatja meg azt, hogy meddig terjed tudástöbblete (pl. környezeti nevelési generalista szakértő -- tantervtől a módszerekig, vagy az általános iskola kezdő szakaszának, erdei iskola tanulásszervezésének specialista szakértője). 

    • A szakértőknek nem kellett intézményesítetten számot adniuk speciális ismereteikről. Kompetenciájukat, hozzáértésük körét, szakterületüket maguk határozták meg. Fontos ezért, hogy a szakértő legyen tisztában tudása, tapasztalatai határával, korlátaival, és csak olyan megbízást vállaljon el, amelynek tárgyában jelentős többlettudással, szakmai tapasztalatokkal, rálátással rendelkezik! Leginkább akkor találja meg a helyét, szerepét, ha szem előtt tartja, hogy a vizsgált rendszeren kívül áll ugyan, de nem a kollégák fölött. Más a rálátás, és más a lenézés.
    A közoktatási szakértő feladata ebben a megújuló közoktatási környezetben éppen az, hogy konstruktív szakvéleményével, hozzáértésével, többlettudásával segítsen intézményesülni, rendszerszerűvé válni e nevelési területének, véleményével orientálja a környezeti nevelés eredményes működését.

     
     
     

    Weöres Sándor 

    Mihelyt a csónakot 
    a patak-parton 
    fához kötöttem -- 
    de nincs itt csónak, 
    se patak, se part 
    csak utcai járda -- 
    de nincs itt utca, 
    se járda, se semmi, 
    pusztán a fejemben 
    kötődik össze 
    víz és város, 
    csónak és part, 
    utca és semmi.