Csonka András
A dörögdi ördöglakat

Márciusban figyelemreméltó új oktatóprogram jelent meg a Független Ökológiai Központ honlapján "KÖRNET" címmel (www.foek.hu/kornet). Eredetileg e lapszámunk internetfigyelő rovatában szerettük volna felhívni rá a figyelmet, de amikor a program létrejöttéről beszélgettünk Vásárhelyi Judittal, a FÖK igazgatójával, kiderült, hogy érdemes bővebben is bemutatni azt a projektet, amelyet már közel tíz éve folytat a FÖK a Dörögdi-medencében.

-- Hogyan indult el a FÖK térségfejlesztő programja a Dörögdi-medencében, és miért pont ezt a területet választották?
1986-ban hat együtt diplomázó fiatal, többségükben építész illetve képzőművész, keresett magának olyan helyet, ahová a városból ki tud költözni, és faluépítési terveit helyben tudja megvalósítani. Hosszú keresés után találták meg helyüket Kapolcson, ahol meg tudtak venni egy magtárat és egy hosszú parasztházat, és ahol szándékuk szerint le szerettek volna telepedni. 
A Duna Körben ismertem meg őket, ahol egyszer elhívtak Kapolcsra, hogy ismerkedjem meg a faluval és a társaság kezdeményezésével. Megtetszett a Dunántúl e viszonylag zárt kis zuga, szelíd, derűs és emberléptékű dombjai, és patakvölgye, melyben régen malmok sorakoztak. Ekkor vezetett el Dózsa Tamás képzőművész barátom az omladozófélben lévő régi magtárhoz, rámutatott, és büszkén azt mondta, hogy itt lesz a "Vizuális Népfőiskola". Ezt utána még sokáig nem sikerült létrehozni, de a népfőiskola szó megragadt bennem. A népfőiskolai eszme skandináv hagyományait és a két világháború közötti magyar történetét akkor már ismertem. Sok olyan emberrel találkozhattam, akik paraszt származásúként a 30-as években jártak ilyen népfőiskolákra, és kiművelt, széles látókörű gazdaként kerültek ki onnan.
Amikor a Független Ökológiai Központ megkezdte működését, már a korai időkben felmerült a gondolata, hogy szervezzünk alapozó szintű környezetvédelmi népfőiskolát. Magától értetődően adódott az ötlet, hogy Kapolcson kezdjük el ezt a munkát, hiszen ott vannak barátaink, könnyebben meg tudjuk találni a helyét. Amikor megkerestük őket ezzel a tervvel, akkor Pápai Gábor erdész, aki az egyik helyreállított malomban lakott, azt javasolta, hogy ne csak egy faluban kezdjük el, hanem a medence mind az öt települését vonjuk be a megvalósításba. Ez az öt falu, Öcs, Pula, Kapolcs, Vigántpetend és Taliándörögd egy olyan zárt vízgyűjtő területet alkot, ahonnan csak kifelé folynak a vizek, a terület egyetlen szennyezői maguk a bent lakók, így ideális helyszíne lehet a környezetvédelmi népfőiskolának.
1991-ben a visszakapott önkormányzati önállóság miatti lelkesedéstől hajtva mind az öt település polgármestere és lakói örömmel csatlakoztak a szervezőmunkához. 1992 január-februárban tíz alkalommal hétvégenként kétszer körbejárta a népfőiskola az öt települést. Nagyon sok jó ötletet, gondolatot találtunk, a tanfolyamokat főként az akkor zajló kárpótláshoz kapcsolódva építettük fel. A helyi gazdálkodókban sok bizonytalanság volt, hogy mihez kezdjenek visszakapott földjeikkel. Próbáltuk meggyőzni őket, hogy vegyék vissza földjeiket, igyekeztünk olyan biogazdálkodási módszereket tanítani, amelyekhez nem kell sem tőke, sem eszköz, csak az idejük, amit ráfordítanak a művelésre, amivel ki lehet valamit "csiholni" ebből a földből. Az utolsó alkalom egy egész napos rendezvény volt, ahol mindenki oklevelet is kapott. A résztvevők itt maguk kérték, hogy ne hagyjuk abba ezt a közös munkát, dolgozzunk tovább. 
Ez azért is érdekes, mert ez az öt falu korábban sohasem gondolt az együttműködésre, a közelben lévő három nagyobb város vonzáskörzetében alárendelt szerepet játszottak. A közös "medenceiség" lehetőségei még nem merültek fel bennük, maga a "Dörögdi-medence" sem létező földrajzi név, voltaképpen mi találtuk ki, de az óta meghonosodott a helyiekben. 
A kezdeményezés sikerén felbuzdulva az öt falu polgármesterei, civil szervezetei és még a feloszlófélben lévő téesz is aláírtak egy közös szándéknyilatkozatot, melyben a sok szép szándék mellett két nagyon fontos dolog is szerepelt: a polgármesterek vállalták, hogy a térség leendő közös organikus fejlesztését veszélyeztető gazdasági döntést nem hoznak, valamint egységes kül- és beleterületi rendezési terveket alakítanak ki.
E szándéknyilatkozat birtokában lehetett már különböző helyekre pályázni, az így szerzett pénzből készült el a Pagony Táj- és Kertépítész Iroda komplex térségfejlesztési terve. Ez a munka nagyon alapos előkészítés és felmérés eredménye volt, amely figyelembe vett minden olyan tényezőt, amelynek a fejlesztés során szerepe lehet. Az öt település többszörösen is hátrányos helyzetű, elvesztette fiataljait, szakembereit, gyenge az infrastruktúrája. Erre tekintettel a terv több lábon állást, sokoldalúságot javasolt, ellentétben a világgazdaságban teret nyerő szakosodással, az egy termékre történő ráállással.
A szakmailag sikert aratott terv birtokában három község sikeresen pályázott együtt tovább, melynek eredményeként közös rendezési tervet dolgoztak ki. Ugyanakkor a Pagony Iroda munkatársai egy svájci agroökológiai konferencián találkoztak a dornbachi antropozófiai iskola képviselőivel, akiknek annyira megtetszett a dörögdi program, hogy beszálltak a támogatásába. A svájci kormány segítségével Zürichben létrejött a "Dörögdi-medencéért Alapítvány", amely elsősorban a biogazdálkodás megindítását tűzte ki céljául. Eddig 70 használt, de jó karban lévő kisgépet juttattak a helyi gazdálkodóknak. A FÖK újra életre hívta a Gazdakört, hogy a gépeket fogadni lehessen, és megtanuljuk használni őket. 1993 óta kéthavonta polgármesteri fórumokat szervezünk, ahol megosztjuk egymás információit, és ha lehet, a döntéseket is összehangoljuk. 
Nyilvánvaló, hogy a biológiai gazdálkodás csak akkor lehet eredményes, ha közben cselekvő természetvédelmet is folytatunk. Ez mindig is napirenden volt a térségben, de új erőre akkor kapott, amikor az IUCN a három európai országban zajló projektjéhez magyarországi helyszínt keresett, és ismerve kezdeményezésünket, a Dörögdi-medencét választotta. Anyagi támogatásuk nagyon jó időben érkezett, mert egybeesett azzal az időszakkal, amikor a helyi patakokba, amelyek medre a bauxitbányászat miatt elfolyatott karsztvizek miatt évekig száraz volt, kezdett visszatérni a víz. Pataktisztító majálisokat szerveztünk, hogy a korábban árokká degradált medreket kitisztítsuk a mindenféle hulladékoktól. A helyiek nagy lelkesedéssel vettek részt a munkában, sokan jöttek, jó hangulatú összejövetelek voltak ezek. 
Az egyik ilyen akción történt az az eset, melyet szívesen mesélek el mindenütt. A vigántpetendi polgármesterasszony a patakmederben dolgozott gyerekekkel, lakosokkal együtt, fülig sárosan, miközben fent az úton megjelent egy polgár, aki látta, hogy neki is ott lenne a helye, erre jó hangosan, hogy lent is meghallják, mondja maga elé: "na, akkor én is rendbe rakom otthon a kutamat!". Én ezt nevezem cselekvő természetvédelemnek, amikor nem "eminens" zöldek jelennek meg valahol, és hajtanak végre egy akciót, hanem valóban a helyiek mozdulnak meg, és tesznek valamit a környezetükért.
-- A helyi iskolákban van hatása az eddig elvégzett munkának?
Kezdetben kevés fogadókészség volt a részükről, de ehhez tudni kell, hogy egyrészt elöregedő településekről van szó, másrészt két faluból máshová járnak át a gyerekek iskolába, a többi három községnek pedig egy közös iskolája van négy épülettel. A tanárok nem helyiek, így kevéssé érintettek a medence ügyeiben. Később a helyi iskola technikatanárnője kapcsolódott be munkánkba, amikor egy Svájcból kapott iskolakert-építési kézikönyvet le szerettünk volna fordítani, akkor lényegében teljesen átírta azt, és készített egy nagyon szép kiadványt.* Az iskolának korábban is volt kertje a téesz földjén, de a talán a könyv ihletésére most valódi biokertészkedést folytatnak, gyógynövényeket, fűszernövényeket termesztenek, látszik rajta, hogy a gyerekek nagy élvezettel dolgoznak benne. A két évvel ezelőtti faültetésünkön, amikor 1100 hársfát ültettünk el, a gyerekek már ott voltak, az iskolaigazgató is segített az öntözővíz kihordásában. Azóta az iskolaigazgató a partnerünk. A legutóbbi közös akciónk a Dörögdi-medence jövőképének a kialakítása volt, melyhez a gyerekektől rajzokat kértünk. Nagyon sok érdekes képet kaptunk, a legjobbakat ajándékokkal jutalmaztuk. 
-- Hogyan kapcsolódik a közismert Kapolcsi Napok, illetve később a "Művészetek Völgye" fesztivál az organikus fejlesztési koncepcióhoz, illetve milyen szerepet kap abban a falusi turizmus?
A történet elején, amikor az első fesztiválokat rendezték, voltak viták arról, hogy mennyire tesz jót a falunak ez a nagyon sűrű négy nap. A hírnevének bizonyosan, hiszen valóban országosan ismertté vált a fesztivál. Azt nem tudjuk, hogy a lakók jövedelmi viszonyait javította-e, de nem is ez volt a szervezők célja, hanem az, hogy a kultúrát vigyék el a helyiekhez, olyan művészeket, akiket másképpen soha nem láthattak volna. Sok esetben valóban sikerült elérni ezt a célt, és a helyi lakók eljöttek a koncertekre, de volt olyan rendezvény is, ami nem volt ebben a közegben helyénvaló.
A mi javaslatunk már a kezdetben az volt, hogy a rendezvényt térben és időben szét kellene húzni, ez viszont több szervezést és pénzt igényel. Két évvel ezelőtt kötöttünk egy megállapodást a szervezőkkel, így az organikus fejlesztési program jelen volt, és az idén is jelen lesz is a maga rendezvényeivel a művészeti napok programjában. Ezzel talán olyanokat is sikerül oda vonzani, akiket nemcsak a koncertek érdekelnek, hanem a táj természeti értékei is, akik egy kicsit tovább szeretnék élvezni a környék derűjét. 
Elkészült egy turisztikai tanulmányterv is, amely a Dörögdi-medence különös természeti értékeire alapoz. Ennek ismeretében látjuk, hogy még mennyi munkát kell elvégezni, milyen további együttműködési készségre van szükség a helyiek részéről. Mi annyit tudunk ebben segíteni, hogy vendégváró tanfolyamokat szervezünk, ahol vegetáriánus főzést is tanítunk. A "Pünkösdi szomszédolás" alkalmával legutóbb a gyerekek voltak a vendégvárók, megtanulták falujuk építészeti és természeti értékekeit bemutatni a szomszéd faluból és más városokból érkező vendégeknek.
-- A program hosszú évei során bizonyára rengeteg tapasztalat gyűlt össze. Melyek azok, amelyek más, hasonló célú fejlesztéseknél is alkalmazhatók, átültethetők?
Két dolgot említenék elsősorban, mindkettő jelentőségére a munka során jöttünk rá. Az első az a tapasztalat, hogy környezetet és természetet nem lehet védeni közösségfejlesztés nélkül. Az a legfontosabb, hogy alakítsuk ki a helyben lakók azonosságtudatát saját környezetükkel, az ott élő emberekkel. E nélkül a legjobb elmélet sem működik. 
A második a tájmegközelítésből adódó többlet. Úgy tűnik, hogy a természetvédelem mai érvkészlete nem tudja kellően mozgósítani az embereket, azonban ha ezt lefordítjuk az ő nyelvükre, azokat az erdő-, dűlő- és patakneveket mondjuk nekik, amelyeket ismernek, amelyekhez személyes élményük kötődik, akkor cselekvően tudnak bekapcsolódni. Ez nem lineáris folyamat, hanem inkább koncetrikus körökben ábrázolható, nagyon sok összetevős, egymásra épülő rendszer. A tájmegközelítés talán egy ördöglakathoz hasonlítható, melynek az elemeit egyszerre kell mozdítani, hogy becsukódjon. E módszer alkalmazásainak tapasztalatait a Dörögdi-medence példáján próbáltuk leszűrni, ennek eredményei tartalmaznak talán máshol is alkalmazható általános módszereket.
-- Az összegzés egyik eredménye a KÖRNET internetes oktatóprogram is. Honnan ered az ötlet, hogy egy ilyen új, még viszonylag kevés használati tapasztalattal rendelkező eszközön mutassátok be a program eredményeit?
Abból indultunk ki, hogy amint az emberek formálják a tájat, a táj is formálja az ott élőket. E folyamatban, ha csak egyszerűen az iskolai tantárgyakat, vagy a tudományterületeket nézzük, akkor is minden érintve van. Az internet, mint program alkalmas e sokfelé ágazó kapcsolatrendszer bemutatására. Rengeteg anyagunk gyűlt össze, a közreműködők tudományos dolgozatai, maga a stratégiai terv, a turisztikai program, az IUCN hidrológiai anyagai, most készül az energiahatékonysági és szennyvízkezelési program és még rengeteg minden. Az elérési, lekeresési gyorsaság problémái miatt nem tudunk mindent föltenni, de megpróbáljuk az előbb említett koncentrikus köröknek megfelelően bemutatni őket. 
A programot elsősorban az általános iskola felső tagozatos tanulóinak ajánljuk, de érdemes megnézniük olyan tanároknak is, akiknek új ötletekre van szükségük a helyi tanterv kialakításában, amely a saját helyre épít, onnan indul el a világ problémái felé. A környezetvédő csoportok is haszonnal lapozgathatják, amikor tájvédelmi alapú lakóhely feltérképezésén gondolkoznak.
Most tervezzük a program CD-változatát, amelyen nagyobb terjedelemben tudjuk elhelyezni a szakmai anyagokat és tágabb tere lesz a multimédia alkalmazásának is. Így szeretnénk bemutatni például a környék zenéjét, az emberek beszédjét, állathangokat, melyekből már az internet-változatban is kaphatunk ízelítőt, valamint videófelvételeket is.
 

* Ácsné Ravasz Éva: Iskolakert a gyakorlatban
Kapolcs-Taliándörögd Közös Fenntartású Általános Iskola, 1997 
A könyv megrendelhető az iskola címén