Lehoczky János 
Szakmai hitel- hittel
 

Változó társadalmi, gazdasági környezetben élünk. Új kihívások és megváltozott feltételek kényszerítenek átgondolni eddigi közoktatási gyakorlatunkat. Dinamikus környezetben nem maradhat statikus az oktatás, hiszen lényege, hogy felkészítsen valamire, esélyt adjon, távlatokat fogalmazzon meg. Az iskola csak addig töltheti be szerepét, amíg képes eleget tenni e szükségleteknek. Az oktatás megújítása, az innováció tehát elsősorban nem politikai szándék kérdése, nem kampányszerű feladat, hanem belső fejlődésének szükségszerű sajátja. 

 

A napjainkban lezajló változások érintik a közoktatás rendszerét és tartalmát egyaránt. Az innováció szakszerű, körültekintő, megfontolt és türelmes megtervezése, a tartalmi szabályozás helyi dokumentumainak elkészítése felelősségteljes munka. 
A felelősség szakértelmet, új szemléletű tudást kíván a közoktatás szereplőitől.
Teret nyerni az innovatív gondolkodásnak a pedagógiai gyakorlatban egyáltalán nem könnyű. Az újító szembeszegül a megszokás, a rutin, a változatlan biztonságával. A helyi tervezés helyi innovációs bázisok életre hívását is jelenti. A tartalmi megújulás folyamatát alaposan meg kell tervezni, s nemcsak annak pedagógiai, didaktikai elemeit, hanem az ahhoz szükséges személyek megnyerését, felkészítését, szereppel való megkínálását éppúgy, mint a dologi, tárgyi, anyagi feltételek, erőforrások folyamatos megteremtését is.
A helyi célok határozzák meg a NAT megvalósításának helyi stratégiáját, a stratégia a helyi tantervet, az iskola helyi tanterve pedig a tantárgyi programokat. E tervezési területeken kell tehát megfogalmazni a környezeti nevelés feladatait, követelményeit, színtereit, bár a nevelőtestületek alig rendelkeznek az ehhez szükséges gyakorlattal, tapasztalattal, ismeretekkel.
Elsődleges feladat a pedagógiai célok, hangsúlyok, az iskolai karakter meghatározása. Minden helyi tanterv akkor működik, akkor váltja be a hozzá fűzött reményeket, ha valóban helyi, azaz az iskola konkrét viszonyaira készült. Célszerű ezért a helyi tanterv elkészítése előtt -- esetleg szakértők segítségével -- objektív helyzetelemzést végezni. E vizsgálat tárgya, iránya a környezeti nevelés érdekében a következő lehet:
  • Az iskola tárgyi feltételei. Vannak-e, s mely évfolyamok számára bocsáthatók rendelkezésre szaktantermek, laboratóriumok? Milyen felszereltségűek a környezeti nevelést kiszolgáló szertárak, megvannak-e a közvetlen, cselekvő tapasztalatszerzéshez szükséges eszközök? A terepi vizsgálódásokhoz mi áll rendelkezésre? Megteremthető-e, illetve igénybe vehető-e terepi oktatási központ, erdei iskolai bázishely? Segítheti-e a munkát iskolai könyvtár, egyéb információs forrásközpont? Van-e az iskolának udvara, kertje, esetleg tankertje, tangazdasága?
  • Az iskola környezete. Nyilvánvaló, hogy egy olyan falusi környezet, amelyben a gyerekek nap, mint nap találkoznak háziállatokkal, ahol hozott tapasztalataik vannak a növénytermesztésről, egészen más súlypontok kijelölését kívánja, mint egy belvárosi iskola, ahol a gyerekek számára a megtapasztalható élő környezetet csak a játszótér ecetfái jelentik. Az egészséges életvitel kialakítására kell helyeznünk a hangsúlyt egy egészséget veszélyeztető környezetben. Számba kell venni az iskola természeti, épített és szociális környezetét egyaránt.
  • A gyermekek képességei. A NAT nem az "átlaggyerekeket" kívánja átlagosan képezni. Lehetőséget teremt a differenciálásra, a személyhez szóló pedagógiai alkalmazására. Egy iskolában, azonos évfolyamon belül is alkalmazhatunk többféle, az adott tanulócsoport fejlesztését leginkább szolgáló helyi tantervet. Gondoljuk végig, hogy a tanulók környezeti ismeretei, attitűdje, értékrendje, környezeti viselkedése fejlesztése érdekében milyen tanulásszervezésre, milyen tevékenységekre van szükség és lehetőség. Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy tanítványainknak igen sok ismerete, benyomása, képzete, tapasztalata lehet az ember -- leginkább önmaguk -- és környezete kapcsolatáról. A környezeti nevelésben a tanár feladata nem pusztán a tananyagszerű tényközlés.
  • A pedagógus szakmai tapasztalatai. A környezeti nevelés közös követelményei megtestesülhetnek egy integrált tantárgyban éppúgy, mint integrált kereszttantervi projektek formájában. A választást természetesen befolyásolni fogja az, hogy milyen szaktanárokra építhet az iskola. Van-e speciálisan képzett környezeti nevelője? Mennyire járatosak az új módszerek alkalmazásában? Van-e ambíciójuk integráltan tanítani, szívesen szerveznének-e például erdei iskolát, "szabadég-iskolát"?
A fejlesztés irányulhat: 
  • a művelődési anyag (helyi tanterv, tantárgyi rendszer, extrakurrikulum stb.) korszerűsítésére,
  • a tanítási-tanulási és a nevelési folyamat jobb szervezésére (új ismerethordozók, differenciált képességfejlesztés, tanítási projektek, tanulói klíma javítása stb.)
  • az iskola szervezeti rendjének ésszerűsítésére (időszervezés, térszervezés, profilváltás, szerkezet-átalakítás stb.)
  • Az adott helyzet reális értékelésében segíthet egy külső, az iskolától független szakértő véleménye.
    Az innováció, a változtatás dinamikus folyamat. Természetes dolog, hogy a tervezett folyamat és a megcselekedett változtatás útja, módja, eredménye, sikere eltérhet egymástól. A független szakértő szerepe éppen abban van, hogy ezeket az eltéréseket feltérképezze. Teheti, hiszen nem részese, nem elkötelezettje a folyamatnak, így részrehajlás nélkül mondhat véleményt. A folyamat elemzése során összevetjük a terveket a tényekkel. A következtetések az újabb változtatási folyamat kiinduló helyzetét rajzolják meg.
    • A szakértő szakvéleményét az intézmény rendszerének, szervezetének működtetése illetve változtatása érdekében bármelyik vezetési funkcióra vonatkozóan kérhetik. A menedzser szemléletű vezető törekszik arra, hogy minden embert olyan feladatokkal bízzon meg, amihez a legjobban ért, amit a legnagyobb ambícióval végez, ezért amiben várhatóan a legeredményesebb lehet. A környezeti nevelés jellemzően olyan működési területe az iskolának, amellyel kapcsolatos vezetési funkciókat leggyakrabban szakmai munkaközösségekhez, szaktanárokhoz delegálják. Gyakori, hogy a környezeti nevelés szakmai, módszertani ismereteinek birtokában lévő, nagy tapasztalatokkal rendelkező szakemberek vezetési ismeretekkel nincsenek felvértezve. A szakértő legtöbbször éppen annak felmérésére kényszerül, hogy a környezeti nevelési programok megvalósítását milyen eredményességgel képviseli a menedzsment. Sőt, e nevelési terület fejlesztése maga is vezetési feladat.
    • Az intézmények versenyhelyzete a sajnos egyre kisebb számú óvodás és iskoláskorú gyermekért, a szülők elvárásainak hangsúlyosabbá, kifejezettebbé válása a tartalmi munka megújítására késztet. Az intézmény karakterének vonzónak, az ott folyó oktató-nevelő munkának értékesnek, hasznosnak kell lennie. E törekvéseket szűkülő források mellett kell megtervezni. A környezeti nevelési programok alkalmasak arra, hogy határozott és kívánatos arculatot adjanak az intézményeknek. A szülők általában támogatják, sőt egyre inkább igénylik is azokat. A környezeti nevelés színtereinek megteremtése éppen ezért az iskolai innováció egyik lehetséges és egyre többek által választott támadáspontja.
    E célok érinthetik az 
  • intézmény nevelésfilozófiáját (pl. holisztikus nevelés, környezeti értékközvetítés, konstruktív környezetpedagógia)
  • tananyagát és követelményeit (pl. Ember és környezete tantárgy, kereszttanterv)
  • tanulásszervezését (pl. erdei iskola, környezeti projektek)
  • alkalmazott módszereit (pl. kooperatív technikák, környezetadekvát módszerek, szenzitív környezetpedagógia)
  • tanórán kívüli tevékenységeit (pl. szakkörök, táborok, jeles napok)
  • Nem elegendő a szervezet felépítése, gondoskodni kell a feladatok, megbízások elosztásáról is. A környezeti nevelés eredményességének sokszor az a kerékkötője, hogy a vezető a feladatot nem oda telepítette, ahol az funkcionálisan helyén van, azaz ahol a szakértelem, a kompetencia és az erőforrások egyaránt rendelkezésre állnak.
    Hiba lehet például, ha a környezeti nevelés ügyét felkaroló lelkes, ambiciózus pedagógus nem rendelkezik a fejlesztéshez szükséges hatáskörrel, nem rendelkezik erőforrásokkal, ezért nem is lesz képes rendszerszerűvé tenni azt. A környezeti nevelés így megmarad személyétől függő dolognak, s a megítélése sem lesz több annál. Ugyanígy zavaró lehet, ha mondjuk a környezeti nevelési projekt megszervezését ilyen speciális ismeretekkel, illetve tapasztalatokkal nem rendelkező vezetőre bízzák.
    A közoktatási szakértő a megújító folyamat eredményessége érdekében -- felkérésre -- ellenőrzést is végezhet az intézményben. Az ellenőrzés célja és iránya a pedagógiai struktúra funkcionális működésének vizsgálata. Az ellenőrzés olyan vezetői eszköz, amely az egyén és rendszer valamely teljesítményének, minőségjegyeinek, célszerűségének megítélésén túl önkritikus és reális választ keres a többi vezetői funkció érvényesülésére is. Ezek az összefüggések célképző elemek, mert segítik a további stratégiai és taktikai célmeghatározást, a rendszer és szervezet folyamatos továbbmozdítását az innovációs pontról.
    Ellenőrizni csak a megkezdett munkát lehet. Ellenőrizhetjük a megvalósítás módját, tempóját, szakaszait, eredményét, hatékonyságát. Ehhez mindig normát használunk. Az ellenőrzés jellemző eleme az összehasonlítás.

    Tárgya lehet: 

  • célok, követelmények, elvárások
  • a nevelési-oktatási folyamat, és annak összetevői, szereplői
  • az eredmény, siker

  • a) normához viszonyítva (egymáshoz viszonyítva a teljesítményeket)
    b) kritériumhoz viszonyítva (elérendő szinthez,  követelményhez viszonyítva)
  • a funkció és a struktúra viszonya, működésének hatékonysága
  • a tevékenység és a szervezet jogszerűsége
  •  
     
    Az ellenőrzés során információkat, tapasztalatokat gyűjtünk, tényeket rögzítünk.
    Az elemzés ezek elemeire bontását, összevetését, a következtetések levonását, az összefüggések megfogalmazását, az eredmények tárgyszerű rögzítését jelenti.
    Az elemzés lehet
    a) strukturális -- ha helyzetképet adunk egy adott rendszerről
    b) genetikus -- ha fejlődésrajzot készítünk a vizsgált folyamatról, a rendszer működéséről.
    Az elemzés tartalmát és formáját megszabja, hogy annak mi a célja, mi a tárgya és ki a megrendelője.
    Az elemzés eredménye ad alapot az értékelésre. Az értékelés tulajdonképpen a végzett munkának, az eredményeknek a szembesítése a célokkal, tervekkel. Az értékelés tehát mindig tényeken nyugszik. A megállapításai tényekkel, adatokkal, jogszabályokkal indokolhatók.
    A közoktatási intézmény sajátos struktúrájából következik, hogy a pedagógusok és közösségeik munkájának eredménye szorosan összefügg a gyerekek, tanulók eredményességével, sikerességével, neveltségével. Az intézményekben folyó munka értékelése tehát kettős természetű:
    a) az intézmény munkájának értékelése
    b) a tanulók munkájának értékelése, azaz pedagógiai értékelés.
    Az eredménymérések, vizsgálatok korrekt lefolytatása speciális mérésmetodikai felkészültséget igényel!

    Szempontok az intézmény környezeti nevelő munkájának értékeléséhez: 

    • természetismereti, természetvédelmi, környezetvédelmi, technikai, környezetesztétikai, környezetetikai ismeretek tartalma, mélysége, bősége, rendszere.
    • speciális környezettani, környezetvédelmi tantárgyak eredményei
    • környezeti nevelési projektek sikeressége
    • szakköri, alkotóköri munka
    • közösségi produktumok környezeti tartalma (iskolaújság, kiállítás stb.)
    • akciók, rendezvények mozgósító ereje, cselekvésre késztetése, eredményessége
    • szakmai versenyek, vetélkedők, diákpályázatok eredményei
    • a tanulók környezeti attitűdje és annak dinamikája
    • a tanulók környezeti értékrendje
    • az intézmény atmoszférája, hangulata, miliője, mikrokörnyezete
    • a környezeti nevelést szolgáló technikai erőforrások (szaktanterem, szertár, iskolakert, tankönyvek, taneszközök, oktatástechnikai és információs eszközök, terepi eszközök, tanítást, nevelést segítő külső helyszínek stb.)
    • az intézmény üzemeltetése, mértékletes anyag- és energiafelhasználása, takarékos, preventív szemlélete
    • az iskola szellemisége, hagyományai
    • információ-forrás, információ-áramlás, kooperativitás
    • a pedagógus közösség attitűdje, értékrendje, példaadása
    • innovativitás a környezeti nevelés terén
    • a nevelőközösség szakirányú és speciális képzettsége, szakértelme, szakmai tapasztalatai
    • információ-kibocsátás, publikáció, közönségkapcsolati munka
    • pedagógiai marketing, a környezeti nevelés menedzselése
    • az intézmény kapcsolatrendszere, humánerőforrás-felhasználása, fejlesztése.
    (A tanulmány közlését következő számunkban folytatjuk)