|
AZ ÖKOLOGIKUS ÉLETMÓD
KÖZÖS TÉNYEZŐI
Az önként vállalt egyszerűség mindenki számára mást jelent és különbözőképpen
valósul meg az egyes emberek életében. Mégis van néhány jellemző magatartás
vagy hozzáállás, amely többé-kevésbé hasonlóképpen jelenik meg az ilyen
életmódot választó egyének mindennapjaiban. Ezek a következők lehetnek:
-- Az egyszerűbb élet nyomán felszabadult energiát és időt partnerükkel,
gyerekeikkel, barátaikkal folytatott tevékenységekre fordítják (séta, közös
zenélés, közös étkezés, kempingezés stb.), önként segítenek másoknak vagy
a közösség életét javító civil kezdeményezésekhez csatlakoznak.
-- Lehetőségeik teljes spektrumának fejlesztésén kezdenek el dolgozni:
fizikai (futás, kerékpározás, hegymászás stb.), érzelmi (megtanulják a
bizalmas közelség és az érzések megosztásának készségeit fontos kapcsolataikban),
szellemi (egész életen át tartó tanulásba kezdenek, pl. olvasással, tanfolyamok,
képzések elvégzésével), és spirituális szinten (megtanulják, hogyan haladjanak
az életben nyugodt elmével és együtt érző szívvel).
-- Bensőséges kapcsolódást és tiszteletteljes törődést kezdenek érezni
a föld és a természet iránt. Tudva azt, hogy a föld ökológiája tágabb értelemben
vett testünk része, az emberek kezdenek felelősséggel cselekedni.
-- Együtt érző aggodalommal kezdenek viseltetni a világ szegényei
iránt; az egyszerűbb élet elősegíti a rokonság érzetének kialakulását
a világon élő összes ember iránt, s ez által a társadalmi igazságosság
és egyenlőség figyelembe vételét a világ erőforrásainak használatában.
-- Csökkentik személyes fogyasztásuk össz-szintjét: kevesebb ruhát vásárolnak
(nagyobb figyelmet fordítva arra, hogy mi az, ami funkcionális, tartós,
esztétikus és kevesebbet a múló hóbortokra, divatokra, szezonális stílusokra),
kevesebb ékszert vásárolnak, kevesebbet költenek személyes díszítésükre,
kevesebb kozmetikai szert vesznek, valamint a szünidőket és szabadságokat
kevésbé kereskedelmi módon szemlélik.
-- Megváltoztatják fogyasztásuk szerkezetét a tartós, könnyen javítható,
gyártásuk és használatuk közben nem környezetszennyező, hatékony energia-felhasználású,
funkcionális és esztétikus termékek javára.
-- A magas feldolgozottsági szintű élelmiszerek, a húsok és a cukor fogyasztásáról
átváltanak a természetesebb, egészséges, egyszerű táplálkozásra.
-- Személyes életük indokolatlan zavarát és bonyolultságát azzal igyekeznek
csökkenteni, hogy odaadják, vagy eladják másoknak azokat a javaikat, amelyeket
ritkán használnak (ruhák, könyvek, bútorok, felszerelések, szerszámok stb.).
-- Fogyasztásukkal igyekeznek bojkottálni olyan vállalatok termékeit, melyek
cselekedeteit és politikáját etikátlannak tartják.
-- Gyűjtik a fém-, üveg-, és papírhulladékot, visszafogják az olyan cikkek
fogyasztását, melyek meg-nem-újuló energiaforrások pazarlását jelentik.
-- Igyekeznek megszerezni olyan személyes készségeket, melyek növelik az
önállóságot és csökkentik a szakemberektől való függést az élet mindennapi
igényeinek kielégítésében (pl. alapvető asztalosmunkák, vízvezeték-szerelés,
kisgépek javítása, kertészkedés, kézművesség stb.).
-- A kisebb méretű, ember-léptékű élettereket és munkakörnyezetet részesítik
előnyben, melyek elősegítik a közösség érzetének kialakulását, a szemtől
szembeni kontaktusokat és az egymással való törődést.
-- A férfi-női szerepeket a kapcsolat nem szexuális vonatkozásait hangsúlyozva
változtatják meg.
-- Kezdik jobban becsülni a kommunikáció nem-verbális formáinak egyszerűségét;
a beszédes csendet, az ölelést, az érintést, a szemek beszédét.
-- Holisztikus egészségmegőrzést folytatnak, mely a megelőző orvoslásra
és a test -- elme által támogatott -- saját gyógyító erőire helyezi a hangsúlyt.
-- Olyan ügyekben vállalnak szerepet, mint például az esőerdők megóvása,
állatok védelme a kipusztulástól, és erőfeszítéseikhez erőszakot mellőző
eszközöket használnak.
-- Megváltoztatják közlekedési szokásaikat a tömegközlekedés, az autókölcsönzés,
a kisebb és üzemanyag-takarékos autók, a kerékpározás, gyaloglás javára.
Forrás: Elgin, Duane: Voluntary simplicity
(New York, William Morrow and C., 1993.)
|