Orgoványi Anikó 
Művészet és természeti nevelés 

"Az ökológiai kultúra legjelentősebb alfája: a kíváncsi rácsodálkozás a természetre. Minden más -- így akár a tudományos, akár a művészi kibontás -- már ebből az alapérzésből következik." 

Juhász-Nagy Pál
 
A világ, amelybe születtünk, maga a szépséges csoda. Lenyűgöző az élettelen és élő természet változatossága. Pedig Földünk csupán egyike azoknak a megszámlálhatatlan égitesteknek, amelyek a világegyetemet képezik. A Kozmosz -- ez az "arányos-szép rendezett egész", a működő rendszer logikus felépítése mellett esztétikai értéket is hordoz. Az antik görögség eszményében a kalokagathiában a szép és a jó még harmonikus egységben tükröződik. Platónnak köszönhetjük a szépség ideájának megalkotását, mely szerint a szépség ontológiai jelentést hordoz. Ez nem más, mint a lét különböző fokozatainak megnyilvánulása, amely az érzékitől és szemmel láthatótól a szellemi szféráig terjed. A szép metafizikai értéke időtlen és örök. Az anyag megjelenési formáját meghaladva, az őslétező tulajdonsága fejeződik ki benne. A művészet képes arra, hogy megragadja ezt az anyag-független szépséget. Arisztotelész a zene lélekformáló erejének tulajdonított nagy jelentőséget, mivel az képes az indulatok, szenvedélyek levezetésére, és segítségével a katarzis átélése lehetővé válik: megtisztulnak általa az erkölcsök. Egy fűszál nagyszerűségének felfedezésével, vagy a csillagok fénye láttán átélt boldogság által válik érthetővé művészet, szellemiség, és a kozmikus lét kapcsolata.
A művészet a valóság megismerésének sajátos formája: egyfajta érzékenység az élet szépségeinek, értékeinek felfedezésére. A művész képes a kimondhatatlan kifejezésére, a megszokottól eltérő világszemléletre. A vizuális művészet, a zene, az irodalom, s a művészet megannyi ága alkalmas arra, hogy képet adjon arról az érzéki és szellemi háttérről, amely a természet és lélek, a tudat és tudattalan közötti szakadék áthidalását jelenti. Az ember ősi vágya, hogy megörökítse a természet gazdag szín- és formavilágát. Említhetnénk itt az ősember barlangrajzaitól az ókori falfestményeken át a reneszánsz és romantika vadregényes tájábrázolásait, a barbizoni festők vagy az impresszionisták természethez való visszatérését, vagy napjaink land-art művészetét.
A művészeti nevelés során formálódik az ember művészetszemlélete, nyitottá válik a kultúra befogadására, megértésére. A századfordulón kialakult művészetpedagógiai irányzat "Új iskolája" az enciklopédikus ismeret-felhalmozás helyett az alkotóképesség fejlesztését hirdette, és kimondta a tudomány és művészet egyenrangúságát.
A nyugati típusú fogyasztói társadalom felépítése a racionális, célratörő személyiségnek kedvez. Ennek megfelelően az iskolában az értelmi nevelés hangsúlyossága, a teljesítményorientált oktatás a jellemző. Descartes mechanikus természetfilozófiája napjainkig érezteti hatását. E szerint a hangsúly a mérhetőségre, a kognitív módszerek alkalmazására, a definíciók pontos meghatározására helyeződik. Mindez az emberközpontú ismeretanyagra építve felerősíti hatását, és meghozza eredményét: az öntelt, csak a jelennek élő, természeti környezetét pusztító embertípust. A tudomány területén túlspecializálódott, beszűkült diszciplínák jönnek létre, melyek az élettelen és élő létezőket kísérleti alanyként kezelik. 
A környezeti nevelés környezeti kultúrára, világképre és életmódra nevelés. Olyan pedagógiai folyamat, amely során formálódik az ember környezetszemlélete, attitűdje, gondolkodása, magatartása. Akkor eredményes, ha az egész személyiséget áthatja, s felkelti az érdeklődést a környezet iránt. Témáját tekintve interdiszciplináris, vagyis nem köthető egyetlen tudományhoz sem; a természettudományos és a humán tantárgyakba egyaránt beilleszthető. A NAT bevezetésével lehetőség adódik arra, hogy minden műveltségterület valamennyi követelményszintjén megjelenjen.
A megvalósításhoz új módszerekre is szükség van. Az élménygazdag természetes környezet tág lehetőséget teremt a felfedezésre. A játékhelyzetek, a szenzitív környezetpedagógia alkalmazása segítik a rácsodálkozás, a befogadás folyamatát. A holisztikus szemléletmód kialakítása során fejlődik a lényeglátás, gazdagodnak az érzelmek. Alkalmazhatóak az alternatív művészi módszerek is: vizuális, mozgásos, zenei elemek. A természettisztelő szokásrend érzelmi, esztétikai, erkölcsi megalapozásának eredményeként remény adódhat a kedvezőtlen környezetpusztító folyamatok lelassítására, megállítására. Ebben nyújthat segítséget a művészeti és természeti nevelés együttes hatása.
E két nevelési terület szoros kapcsolatban áll egymással. Mindegyik érzékeny lelkületet feltételez, a szép átélésének képességét, a harmóniára való törekvést. A természet- és művészetérzékeny személyiség érdeklődését a kíváncsiság, a megismerés vágya motiválja, nyitott a világ befogadására, képes a természetszimpátiára. Világszemléletét a holisztikus megközelítés jellemzi, de képes a "kicsi szép"-ből fakadó öröm megélésére is. Képes a kognitív ismeretek és a transzcendens gondolatvilág szintézisére. Kölcsönhatásuk révén méltán reprezentálhatják a természet és kultúra szoros összefonódását. Valósággá válhat a környezettel kapcsolatos életérzés művészi megfogalmazása. Megvalósulhat a mítoszok, jelképek által rögzített ökológiai tudás közvetítése. Együtt hatékonyabban hívhatják fel a figyelmet az értékvesztésre, uniformizálódásra, kulturális örökségünk megőrzésének fontosságára.
A környezeti nevelés definíciója még nem egységesen elfogadott. Sokak véleménye szerint a környezeti nevelés emberközpontú, a környezet fogalmán az emberi környezetet kell érteni, amelynek csupán része a természeti környezet. Kitüntetett értékként az életet jelöli meg. Az elemek -- levegő, víz, talaj stb. tisztaságának megőrzését az emberi egészség fenntartása céljából tartja fontosnak. a hosszú távú tervezést 4-5 évben állapítja meg. Bár a környezeti nevelés a társadalom jelenlegi viszonyait tekintve újszerűnek és haladónak tűnik, és bevezetése szükséges, hosszú távon ez mégsem hozhat kielégítő változást.
Újabb szemléletváltásra van szükség, melyben az ember önmagát reálisan értékeli, ehhez azonban szembesülnie kell saját magával. Jung szerint az emberiséget három nagy trauma ingatta meg identitásában: Kopernikusz Földközpontúságot cáfoló elmélete, Darwin evolúciós elmélete és Freud a tudattalan létezését bizonyító elmélete, mellyel a tudat mindenhatóságába vetett hitet döntötte meg. A XXI. század küszöbén újabb kopernikuszi fordulatra van szükség: az emberközpontú gondolkodásmódot fel kell hogy váltsa egy egyetemes, természetközpontú gondolkodás, és természetempatikus attitűd által meghatározott magatartás- és tevékenységforma.
Az embernek meg kell találnia valódi helyét a rendszerben. A középpontból a részterületre kell áthelyeződnie. El kell fogadnia a természet törvényeit, be kell illeszkednie annak rendszerébe. El kell ismernie a többi létező önmagában vett értékét, a létezéshez való jogát, s ennek megfelelően kell alakítania gondolkodását, cselekedeteit. Át kell értékelni az idő és tér viszonylatát is: jelen idejű megvalósulás helyett a jövőre figyelés, valamint részről az egészre történő átállás tekintetében. Mindez felelősségre szoktat, mivel megláttatja cselekedeteink következményeit.
Az értéktisztelet új metafizikájának felállítására van szükség, mely a természet sokféleségét, mint különösen kitüntetett értékkategóriát tiszteli. Időszerű egy természet- és környezettudományos paradigmaváltás, mely képes a természetszemléletű tudományos világkép kialakítására, és szubjektív, érzelmi megközelítéssel egészül ki.
Szükség van tehát a "természeti nevelés" megkülönböztető fogalom bevezetésére. A természeti nevelés világszemlélete természetközpontú. Topocentrikus szemlélet helyett, kozmocentrikus világfelfogással rendelkezik. Középpontjában a világegyetem áll, amelynek része minden élettelen és élő létező, így az ember is. Értékként a létet nevezi meg, így tehát valamennyi létező: élettelen és élő értéket képvisel. Eszerint az elemeknek ősvalójuk révén joguk van a tisztaság állapotának fenntartásához. Tervezésében jövőorientált, vagyis a jelen cselekedetek következményeit a távoli jövőben szemléli. Érvényes tehát József Attila figyelmeztetése: "A mindenséggel mérd magad!"
A fentiek figyelembevételével a jövőben a környezeti nevelés megjelölés mellett javaslom a természeti nevelés fogalom bevezetését is. Ez tágabb értelmezést kíván, hiszen amennyiben természet fogalom alatt a világmindenséget értjük, amelynek része az emberi környezet is, akkor a természeti nevelés körébe tartozik a szűkebb értelmezésű környezeti nevelés is. Remélem, hogy a természeti nevelés bevezetése segít abban, hogy az ember úrrá legyen nárcisztikus beállítódásán, felmérje valódi helyét a világegyetemben, és gondolkodását, cselekedeteit ekképpen alakítsa a jövőben. Csak ennek alapján remélhető pozitív változás a természethez fűződő kapcsolatában.
Végezetül Baudelaire: Kapcsolat című verséből szeretnék idézni egy versszakot, melyben szellem és művészet találkozik a világegyetem szépséges végtelenjével.

 
Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak 
valami titkos és mély egység tengerén, 
mely, mint az éjszaka oly nagy, és mint a fény, 
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.