Adorjánné Farkas Magdolna 
Szükséges-e  
a természettudományok oktatása? 
A természettudomány helye és szerepe  
az iskolai oktatásban külföldön és itthon 
 

A címben feltett kérdésre bizonyára minden józanul gondolkodó ember "igen"-nel válaszol. Vagy mégsem? Egyre gyakrabban hallom a tanítványaimtól, sőt a szüleiktől is azt a véleményt, hogy a mostani kapitalizálódó világunkban a felnövekvő új nemzedék tagjainak főként gazdasági, pénzügyi, jogi és idegennyelvi tudásra van szükségük, és ezért a fizika, a kémia, a biológia és a környezettudomány alapvető ismereteinek elsajátítására fölösleges időt és energiát pazarolniuk. Sajnos ez a vélekedés egyre szélesebb körben hallható és nemcsak Magyarországon. 
 
Piruett vagy proton? 
 

Egy angol szerző, Brian Chapman "A természettudományos oktatás túlhangsúlyozása a 80-as években Nagy-Britanniában" című cikkében annak a véleményének ad hangot, hogy a brit Nemzeti Tanterv túlságosan nagy hangsúlyt fektet a természettudományok oktatására. A cikk írója túlzásnak tartja azt, hogy Nagy-Britanniában minden ember kötelezően tanul természettudományt az iskolakötelezettség teljes tizenhat éves időtartama alatt. "Igaz is, miért nem kötelező a balettoktatás?" -- teszi fel Chapman a gúnyos kérdést. Úgy véli, hogy sem az egyén, sem a társadalom számára nem származik előny abból, hogy a természettudomány-oktatás kötelező. "Okvetlenül le kell-e erőltetnünk a természettudományt azok torkán is, akiknek egyáltalán nincs rá gusztusuk?" -- kérdezi Chapman. "Egyáltalán számít-e az ország gazdasági fejlődése szempontjából, hogy az emberek természettudományt tanulnak? Boldogabbak lesznek-e a fiatalok attól, hogy tudják, hogy mit jelent a tápláléklánc vagy a biomassza?"
Az angliai munkaerőpiacon nincs nagy kereslet a természettudományos műveltség iránt. 1990-ben úgy becsülte meg a brit kormány munkaerő-átképzési hivatalának a vezetője, hogy ebben az évtizedben Nagy-Britanniában a munkaerő 75%-a menedzser lesz, vagy pénzügyi területen, illetve a szolgáltatóiparban és a turizmusban fog dolgozni. Az ipar nem lesz képes arra, hogy ezekhez a területekhez hasonló mértékben megfizesse a dolgozóit. Ezért "a valamire képes" fiatal emberek ezekbe a jobban fizető ágazatokba mennek el dolgozni, függetlenül attól, hogy tanítunk-e nekik természettudományt vagy nem. (It will be whistling in the wind. Vagyis: Szél ellen nem lehet ... fütyülni.) A munkaerőkereslet és a kereseti arányok Magyarországon is hasonlóan alakulnak. Elgondolkodtató például annak a magyar ifjúnak az életútja, aki Cambridge-ben fizikusi diplomát szerzett, néhány évig végzettségének megfelelő munkakörben dolgozott Angliában, majd hazajött és itthon a bankszakmában helyezkedett el, a fizikusi fizetés sokszorosáért. Az sem csoda, csak szomorú jelenség, hogy a középiskolai tanulmányi verseny természettudományos nyertesei közül néhányan nem a Műszaki Egyetemen vagy a Természettudományi Karon tanulnak tovább, hanem a Közgazdaságtudományi Egyetemre vagy a Jogi Karra felvételiznek. 

 
Mindenható vagy gonosz? 
 
A természettudomány-oktatás világszerte nehéz helyzetben (sok szakember szerint válságban) van, többek között azért, mert az emberek csalódtak a természettudományokban: úgy érzik, hogy a tudományos vívmányok nem tették őket boldogabbá, és a problémáikat sem oldották meg. Sőt sokan úgy vélik, hogy a tudomány és a technika még gyarapítja is a világ gondjait: az emberek a környezeti problémák nagy részét is a természettudományok rovására írják. Természetesen túlzott volt az az elvárás, hogy a természettudomány találjon megoldást az emberiség minden problémájára, de ugyanígy igazságtalan az a vélekedés is, hogy a tudomány semmit nem oldott meg.
1994 őszén nemzetközi szemináriumot tartottak a természettudomány-oktatás helyzetéről. 
A szemináriumon az egyik brit professzor, David Layton "A természettudományok oktatása és érthetősége a hétköznapi emberek számára" című előadásában arról beszélt, hogy a természettudományos ismeretek nem integrálódnak kellőképpen a mindennapi életbe. Layton professzor ezt a kijelentését kutatási eredményekre alapozta. Egy, a felnőttek körében végzett felméréssorozat azt mutatta, hogy az emberek a természettudományokat nem tartják sem érthetőnek, sem érdekesnek, sem hasznosnak a mindennapi problémáik megoldásában. A megkérdezetteket a társadalom egy-egy speciális csoportjának képviselői közül választották ki és ezeknek az embereknek olyan kérdéseket tettek fel, amelyek az ő különleges helyzetükre világítottak rá. Nyugdíjasokat kérdeztek az energiagazdálkodás problémáiról, külön hangsúlyt fektetve a házak hőszigetelésére és a gazdaságos fűtési módszerekre. A megkérdezettek másik csoportját az atomerőművek közvetlen környezetében élők közül választották. Őket arról faggatták, hogy mit tudnak az atomerőművek működésének biztonságosságáról és a radióaktív hulladék tárolásának problémáiról. 
A harmadik csoportot a közterületi munkát végző emberek közül választották ki és nekik a kommunális szemét kezelésével kapcsolatban tettek fel kérdéseket. 
A negyedik csoport Down-kóros gyermekek szüleiből állt. Tőlük azt tudakolták, hogy mit tudnak a betegség kialakulásának tudományos magyarázatáról, valamint az orvosi és a pszichológiai kezelés lehetőségeiről. 
A felmérés eredménye minden csoportnál lehangoló volt: a megkérdezettek igen tájékozatlannak mutatkoztak még azokban a tudományos kérdésekben is, amelyek szoros kapcsolatban álltak saját speciális problémáikkal. Azt állították, hogy a természettudományos ismeretek nem segítenek a problémáik megoldásában. 

 
Nemzeti Tanterv: tudomány vagy politika? 
 
Akár az angolok 1989-ben bevezetett Nemzeti Tanterve, akár az amerikaiak tervezett tanterve, akár a saját NAT-unk körüli vitákra gondolunk, felvetődik a kérdés: Mi határozza meg, hogy egy országban milyen nemzeti tantervet alkotnak? Tudományos szempontok, vagy inkább a politikai kontroll igénye határozza-e meg a nemzeti tanterv jellemzőit? Ki határozza meg és milyen alapon a gyerekek és a társadalom jövőbeli igényeit? 
A nemzeti tanterv léte és milyensége minden országban politikai kérdés is. A következőkben felsorolt vélemények Nagy-Britanniából és az Amerikai Egyesült Államokból származnak.
A történelem folyamán azt figyelhetjük meg -- állítja egy angol kutató -- hogy a természettudományos ismereteket oktató tantervek változását a tudomány fejlődésénél is jobban motiválja a társadalmi rendszerek változása. Eszerint az elmélet szerint az iskolában megszerezhető tudás objektivitása erőteljesen megkérdőjelezhető, mert a világról szerzett tapasztalatok bizonyos társadalmi csoportok tudatán átszűrve jutnak el a gyerekekhez. A világot nem teljes realitásában ismerjük meg, hanem egy, az emberek által létrehozott keretben, amely a társadalmi berendezkedéstől függ. A nemzeti tanterven keresztül az a társadalmi csoport, amely uralmon van, irányítani tudja azt is, hogy az emberek milyen tudáshoz jussanak hozzá. 
Az egyik amerikai kutató véleménye szerint egy ország vezetőinek érdeke lehet az alacsony színvonalú természettudományos oktatás, mert így az emberek nagy része számára misztikum marad a tudomány és a technika. A gyenge természettudományos tudással rendelkező ember idegennek és elveszettnek érzi magát a technika világában. Úgy érzi, hogy vezetésre és gyámolításra szorul. Ezt a gyámolítást azután tovább lehet vinni az élet más területeire is, tehát a természettudományosan műveletlen emberek könnyen irányíthatók. A természettudományos műveletlenség komoly veszélyt jelent az egyén számára azért is, mert így nincs felvértezve az áltudományokkal, a babonával és a sarlatánsággal szemben. Az áltudomány az emberek hiszékenységére épít és nem tudományos érvekre. Sokkal könnyebben hódít, mint az igazi tudomány, hiszen szórakoztatóbb és könnyebben érthető. Míg a tudományban "nincs királyi út" -- nem lehet megérteni a tudományos eredményeket komoly szellemi erőfeszítés nélkül, az áltudományos magyarázatok minden szellemi erőfeszítés és tudományos ismeret nélkül megérthetők.

 
Földönkívüliek és halottlátók 
 
Talán még az előbbinél is veszélyesebb az a tendencia, amely a gazdaságilag fejlett és már régóta kapitalista berendezkedésű országokban figyelhető meg: a hatalmon lévők úgy ítélik meg, hogy a kommunikációs, a közgazdasági és a jogi ismeretek sokkal hasznosabbak és gyümölcsözőbbek, mint a természettudományos tudás, ezért a jövő gazdasági és politikai elitjét úgy képezik, hogy az oktatásukban a természettudományok nagyon csekély hangsúlyt kapnak. Így az adott ország politikai és gazdasági vezetése természettudományosan műveletlen lesz. Ez azt a veszélyt hordozza magában, hogy azokban a kérdésekben, amelyeknek eldöntéséhez természettudományos ismeretekre lenne szükség, nagy valószínűséggel rossz döntést hoznak -- pl. erőmű, szemétégető létesítése, a radioaktív hulladék elhelyezése stb.
Az USA-ban, Ohio államban az állami tisztségviselők körében felmérést végeztek abból a célból, hogy megvizsgálják a természettudományos szemléletüket. Két példa a felmérésből: az Ohio állambeli törvényalkotóknak csupán 45%-a nem hisz abban, hogy a földön egyes ősi építményeket a földönkívüliek építették és csupán 51%-a nem hisz abban, hogy a halottakkal lehet kommunikálni. 
Talán Magyarországon most még nem lenne ilyen megdöbbentő egy hasonló felmérés eredménye. Azonban ha belegondolunk abba, hogy a NAT bevezetése után a természettudomány oktatására fordítható órák száma drasztikusan csökkenni fog és tizenhat éves kor után nem lesz kötelező semmilyen természettudományos tantárgy tanulása, a jövőt már nem látom ilyen reménytelinek. Bizakodva várhatják a jövőt azonban a horoszkóp-készítők, a csodapálcával földsugárzás-mérők és a távolról energiaátvitellel gyógyítók.

 
(A cikk szerzője a budapesti Kiss János Általános 
és Középiskola tanára.)