Lehoczky János
aNATómia
Olvasgatom az alaptanterv értelmezéséről, felhasználásáról szóló műsorok,
írások, programok címeit: megannyi szójáték. "NAT-tól tartok, Mi a báNAT?
InterNAT, NATkelte...". Ha tréfálkozunk, akkor már nem lehet baj. Megbarátkoztunk
vele, magunkénak tekintjük, akkor is, ha csöppet idegen még. A szójáték
játék. Ellenlábasával ugyan ki játszana?
Úgy jártunk mi is, mint saját tanítványaink, akik egy-egy erőpróba -- témazáró
dolgozat, feleltetés vagy vizsga -- előtt összes szorongásukat annak tárgyára
vetítik át. "Nem is tetszett elmagyarázni!, Ezt nem tanultuk!, Hát hülye
ez a tanár?!, Ez az egész egy értelmetlen ostobaság!, Jaj csak még egy
hetem volna rá!" Az ilyen mondatok nem ritkák akkor, ha valamelyik diákunk
olyan teljesítményre készül, aminek kimenetelét még nem látja, amely értékelési
helyzet idegen számára. Nyomban mássá válik a szó, ha azt a siker öröme
adja ajkára: "Semmi az egész, ettől voltam úgy begyulladva?, Higyjétek
el, tökegyszerű, majd én elmagyarázom..., Így már egészen világos..." --
mondanák. Talán így vagyunk mindnyájan a Nat-tal is.
Itt van persze még a fehér papír mágiája: Ha semmi kedvem a feladathoz,
ha semmi nem jut eszembe, csak nézem, nézem az üres lapot és egyre azon
töprengek, mitől lesz ez teleírva? Ha ezer ötletem, gondolatom van, akkor
meg oly egyszerre mozdítanák tollamat, hogy végül egészen elbizonytalanodom:
-- Mivel is kezdjem? -- A fehér papír szeret fehér lenni...
Az asztalom sarkán hever a "Nagy Sárga Könyv". Kék betűi ezerszer olvasott
varázsigének tűnnek:
nat.
Ahogy írok, könyökömmel véletlenül meglököm, a padlóra esik, szétnyílott
borítólapjai szinte vergődnek. Fáradt fejjel hajlamos vagyok a metaforákra:
Mint egy nagy lepke, mely most kelt ki a bábjából -- tűnődöm. Rovar, az
nem kétséges, hiszen három testtája van: tananyag, követelmény, minimális
teljesítmény. Szelvényezett testű, hiszen műveltségi területekre tagolódik,
amelyeket dúcidegrendszere, a közös követelmények hálóznak be. Ízelt lábai
az össze-összekapaszkodó általános fejlesztési követelmények. Sárga szárnyainak
legszebb szemfoltjai: a gyermekek gondolkodásfejlődése, a fejlesztés központú
szemlélete, integrativitása. Éppen most kelt ki a bábból. A helyi tantervek
fogják röptetni...
Játszom a képzelettel, hiszen "anatómus" volnék, vagy mi a szösz. Miközben
magam is új meg új összefüggéseit ismerem meg, szeretnék segítségére lenni
azoknak, akiknek még kétségeik vannak, akik szeretnék a lehető legjobban
elkészíteni tantervüket, de ötletekre várnak, akik konkrét gondjuk megoldásában
remélnek útmutatást. Írjanak rovatunknak! Ha tudok, válaszolok, ha nem,
akkor konzíliumot tartunk.
Felveszem a földről és becsukom a kötetet. Most ismét báb, amelyben -- mint
minden bábban -- rejtélyes átalakulások történnek.
Nem mindegy azonban, hogy minek nézzük: Egykori hernyónak, vagy leendő
pillangónak!
Lehoczky János
az anatómia tudora
|