Johannes Jordan
Környezeti nevelés
Dél-Afrikában   

Johannes Jordan professzor úr a Dél-Afrikai Egyetem (UNISA, Pretoria) tanszékvezető tanára. Tavaly részt vett a KÖRLÁNC nemzetközi konferenciáján, ahol nagysikerű előadást tartott a dél-afrikai törzsi mítoszok és a környezeti nevelés kapcsolatáról. Akkor hozta magával ezt a tanulmányát is, amely bemutatja a távoli ország környezeti nevelési sajátosságait.   

Dél-Afrika: "Az egész világ egyetlen országban." Ez a Dél-Afrikában gyakran olvasható, hallható szlogen, ha szó szerint nem is igaz, híven kifejezi azt a sokszínűséget, amely erre az országra jellemző. A természeti környezetek közül az ország területén éppúgy megtalálható a szavanna, mint a mediterrán óceánpart. Az épített környezetre éppúgy jellemzőek a legegyszerűbb kunyhók, mint a legmodernebb felhőkarcolók. Az ország kultúrájához éppúgy hozzátartozik a xhosza, a zulu és más fekete-afrikai népek kultúrája, mint az európai és ázsiai bevándorlóké.
E sokféleséget ma már hivatalosan is értékként, megőrzendő kincsként tartják számon Dél-Afrikában. Sőt, ami a jövő számára még ígéretesebb, gazdasági erőforrásnak is tekintik, mivel az ország a természeti, kulturális és épített környezetét nemcsak saját maga számára szeretné megőrizni, hanem szeretné az egész világ elé tárni és a turizmus révén gazdaságilag kiaknázni.
Hogyan kapcsolódik mindez a környezeti neveléshez, tehetné föl a kérdést bárki. Válaszom e kérdésre az, hogy a fenti értékfelfogás illetve szemlélet teremti meg az alapot a környezeti nevelés számára, ugyanis a környezeti változatosság értékként való definiálása elméleti alap a környezeti neveléshez. Ugyanakkor a gazdasági előnyök hangsúlyozása gyakorlati tartalommal tölti meg, mindenki számára kézzelfoghatóan hasznossá változtatja a környezeti nevelést, amely ellenkező esetben talán öncélúnak és hasztalannak tűnhetne egy olyan országban, ahol a népesség jelentős része a szegénységből szeretne kiemelkedni.
Néhány példával szeretném mindezt érzékletesebbé tenni. Dél-Afrika tengerpartjai mentén gyakran tűnnek fel fókák, delfinek és bálnák szinte karnyújtásnyira a parttól. A múltban ezek az állatok fóka-, delfin- és bálnavadászok számára nyújtottak megélhetést, manapság szigorú védelem alatt állnak. De miből élnek akkor a vadászok? A válasz a turizmus. Hajóik ma már nem szigonyokkal és hálókkal indulnak útra, hanem nyugágyakkal és látcsövekkel. A másik példa a ndebelék falfestési szokásaival kapcsolatos. A ndebele Dél-Afrika keleti részében élő bantu népcsoport. A hagyományos ndebele házakat nagyon könnyű felismerni arról, hogy falaikat főleg geometrikus formákat tartalmazó színes festmények borítják. A modernizáció többféleképpen is hatást gyakorolt erre a hagyományra. Egyfelől gazdagította azt, mivel az eredetileg használt festékek mellett az emberek ma már a modern festékeket is használják házaik kifestéséhez, és a motívumok közé a modern kor jellegzetességei is bekerülnek, mint például a villanyoszlop vagy a repülőgép. Másfelől azonban a modern életvitel térhódításával a ndebele családok élete is megváltozott. Ma már egyre kevesebb ndebele nőnek van ideje arra, hogy a házát feldíszítse (ez hagyományosan női tevékenység), mivel munkába jár, pénzt keres családja fenntartására. Hogyan lehetne a hagyományt mégis fenntartani? Két út is megvalósulni látszik. Az egyik az, hogy a díszítés művészetté, áruvá válik, vagyis egyes családok egyik megélhetési forrása lesz, a másik pedig az, hogy ndebele skanzeneket hoznak létre, melyek a turistáknak mutatják be a hagyományos ndebele házakat és életvitelt, így biztosítva megélhetést lakóinak.
Sorolhatnám még a példákat, de talán már az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy Dél-Afrikában a környezeti nevelés nagyon széles körű és nagyon sok helyen megjelenik. Valószínűleg szerepet játszik a környezeti nevelés ilyen széles körű elterjedésében az, hogy Dél-Afrikában a környezeti nevelés jelentős múlttal rendelkezik. A helyi gazdálkodók szövetsége már 1917-ben természetvédelmi és gazdálkodási technikákat oktatott a szegények számára, és a hetvenes évektől kibontakozott egy teljesebb szemléletű környezeti oktatás, amely már nemcsak a természeti környezettel, hanem az épített és kulturális környezettel is foglalkozik. A Dél-Afrikában az elmúlt években lezajlott rendszerváltás egyik fő erénye pedig az, hogy az elért eredményeket nem semmisítette meg a régi politikai rendszerrel együtt, hanem a szükséges változtatásokkal felhasználja és továbbfejleszti azokat.
Dél-Afrikában a környezeti nevelés jelenleg számtalan színtéren folyik. Elkezdődik az iskolákban, ahol, hasonlóan a magyar helyzethez, nem önálló tantárgyként vagy műveltségi területként, hanem más oktatási területek részeként, kereszttantervi elemként kötelező tantárgy. A környezeti tudatosság fejlődését egyes esetekben környezeti nevelésen alapuló tantervek bevezetésével, máskor környezeti versenyek szervezésével igyekeznek elérni. Mindkét környezeti nevelési forma eredményesen működik. Mindkettőből alakultak már ki olyan programok, amelyekben az iskolák diákjai megismerhették szűkebb környezetüket, és a helyi hatóságokkal együttműködve segítettek annak megóvásában, megmentésében. Az egyik ilyen program során a diákok környezetbarát alternatív rovarirtó szereket dolgoztak ki, egy másikban pedig az iskola- környéki vizes élőhelyek megóvásában vettek részt aktívan.
A politikai rendszerváltás azonban nem kerülhette el az iskolákat sem. A korábban a fehérek számára óriási előnyöket biztosító, az európai bevándorlók nyelveit (afrikaans, angol) előtérbe helyező iskolarendszert fokozatosan fel kell váltania egy igazságos, a helyi közösség érdekeit szem előtt tartó iskolarendszernek. Ez a változás természetszerűleg nagyon hosszú és konfliktusokkal teli folyamat, melynek minél zökkenőmentesebb véghezvitelében a környezeti nevelés is nagyon fontos szerepet játszik azáltal, hogy toleranciára, problémacentrikus konfliktusmegoldásra tanít.
A környezeti tudatosság Dél-Afrikában jelen van a mindennapi életben is, mégpedig úgy, hogy az emberek vigyáznak környezetükre, országukra. Ezt a gondolkodást a hivatalos és a civil szervezetek is támogatják különböző rendezvényekkel és propagandaanyagokkal. Ezekben megismertetik az embereket azzal, hogy melyik szervezet mit tesz a környezet megóvásáért, illetve a fenntartható fejlődésért, és azzal, hogy mit tehet az egyén maga ezen célok megvalósításának érdekében.
Például a víz kérdése központi kérdés Dél-Afrikában, mivel édesvízben viszonylag szegény az ország. A vízzel tehát takarékoskodni kell. Ezt több szinten is megteszik. Egyfelől az országban rengeteg kis víztározó, felduzzasztott patak található, másfelől kampány indult az őshonos vegetációtípusok (főleg erdők) visszaállításáért, mivel kimutatták, hogy az őshonos erdő több vizet képes megtartani, mint a betelepített. Az egyén felelőssége és beavatkozási lehetősége pedig abban áll, hogy ha ő is szennyezi a vizet, akkor megdrágítja vagy lehetetlenné teszi a további felhasználást. Ugyanakkor takarékoskodhat a vízzel, ami saját gazdasági érdeke is, mert kisebb lesz a vízszámlája. 
A Fokvárosi Polgárcentrumban tartott rendezvénytől -- ahol Fokváros Polgármesteri Hivatala mutatta be működését az érdeklődő polgároknak egy egész napos rendezvénysorozat keretében --, a különböző édesvízi és tengeri akváriumok bemutató ábráin és modelljein keresztül, a sokfajta szórólapon át a turistabusz idegenvezetőjének kalauzolásáig, a vízzel kapcsolatos tudnivalókkal rengeteg fórumon lehet találkozni.
A környezeti nevelés jelentős színtere még a rengeteg nemzeti park és természetvédelmi terület is. A dél-afrikaiak nagyon büszkék természeti értékeikre és joggal. Az utazási irodák prospektusai különböző természeti látnivalókkal (afrikai nagyvadak, bálnák, virágok, madarak, barlangok...) csalogatnak, amelyek viszonylag olcsón megtekinthetők. Egyre növekszik azon külföldi és belföldi turisták száma, akik meg is tekintik e természeti csodákat. A környezeti nevelés számára ritkán adódik kedvezőbb alkalom. Hiszen aki azért utazik el valahová, hogy megcsodáljon egy természeti képződményt, annak szíve a szokásosnál valószínűleg kicsit érzékenyebb lesz a környezet problémáira, legalábbis arra a pár órára, amíg a természet szépségében gyönyörködik. Ezt az alkalmat Dél-Afrikában igyekeznek is kihasználni. A nemzeti parkok és természetvédelmi területek ismertető anyagai  általában ingyenesek, részletesen és közérthető módon ismertetik az adott terület vagy a bemutatott természeti érték ökológiai szerepét, esetleges környezeti problémáit (szennyezés, betelepített fajok, tüzek...) és azt, hogy mit lehet tenni és mit tesznek e problémák megoldása érdekében. Az ismertető anyagokon kívül az idegenvezetők is gyakran kitérnek a környezeti neveléssel kapcsolatos kérdésekre. Így akár egy kellemes kirándulás eredménye is lehet a környezeti tudatosság megszilárdulása, növekedése.
Összefoglalásképp elmondhatjuk, hogy Dél-Afrikában a környezeti nevelés sok területen jelen van és jelentős eredményeket ért el. A nagymértékű környezeti nevelésre szükség is van ebben az országban, mivel a gazdasági felemelkedés lehetősége manapság egyre több dél-afrikai számára adatik meg. A nyugati világ fogyasztási szokásai most válnak elérhetővé sok ember számára, és mindez -- ha nem társul fokozott környezettudatossággal -- könnyen vezethet a környezet állapotának romlásához.
Úgy vélem, bármilyen messze is zajlik határainktól a dél-afrikai környezeti nevelés, megérdemli, hogy figyeljünk rá, mert tapasztalatait felhasználhatjuk a hazai környezeti nevelésben. A nyilvánvaló különbségek ellenére ugyanis nagyon sok hasonló problémával kell a két országnak megküzdenie. Például említettem a dél-afrikai vízproblémát. Jelenleg Magyarországon, a Dél-Alföldön, hasonló gondokkal küzdenek, ott is kevés a víz. A probléma megoldásában sokat segíthetnek a dél-afrikaiak e téren szerzett tapasztalatai. Az oktatási rendszer is mindkét országban hasonló reformok előtt áll. Mivel mindkét országban felismerték a környezeti nevelés fontosságát és a jövőben nagyobb szerepet szeretnének szánni neki, az e téren szerzett tapasztalatok cseréje kölcsönösen előnyös lehet mindkét fél számára.
A tanulmányt Teski Tibor fordította