Boldizsár Ildikó 

"Tegyenek már valamit,  
maguk környezetvédők..." 
 
 György Lajos: A jót választanod kell 
 
 
Tizenhárom esztendő válogatott írásait olvashatjuk György Lajos különleges borítójú, szép kötetében, de az 1983--1996 között született írások így, egymás mellé sorakoztatva nemcsak a szerző kutatásairól, érdeklődésének irányairól valamint könyv- és filmélményeiről adnak számot, hanem sokkal többről. Az írásokból egyrészt kibontakozik a zöld mozgalmak története a kezdetektől napjainkig, másrészt nyomon követhető az a változás, amely egyre vészjóslóbb kihívásokkal terheli meg a Föld sorsáért aggódókat, no és persze azokat is, akik nem aggódnak ugyan, de folyamatosan tudatlan károsultjai a globális válságnak. György Lajos könyvét az teszi szívszorító olvasmánnyá, hogy minden sorát az ember jövőjéért való felelősség és óvó szeretet határozza meg, miközben nem kisebb kérdésekre próbál meg választ találni, mint azokra, hogyan lehetne rendet csinálni a kozmikus káoszban, van-e az emberiség létét megpecsételni látszó válságból kiút, egyáltalán képes-e túlélni fajunk ezt a fenyegető katasztrófát, és milyen áldozatok árán. A zöld gondolkodás szellemi, bölcseleti és vallási hátterét kutatva György Lajos az ökológiai filozófiai iskolák tanításaiban látja az egyetlen reményt: nem technikai vagy gazdasági, de még csak nem is vallási megoldásoktól várható a megoldás, hanem egy "új tudati forradalomtól", "új szellemi tömegmozgalomtól". Ennek lényege szerint nem másoktól kell várni, hogy "végre történjék valami", hanem mindenkinek tudnia kell: "rajta is múlik".
"Az evolúció összes ajándéka közül a tudat a legértékesebb. Mégis megengedtük, hogy mássá legyen, mint amit megérdemelt volna" -- idézi Henryk Skolimowskit, aki a tudat helyes ökológiájának első törvényét abban látja, hogy ellent kell állni tudatunk szeméttárolóvá válásának, újra és újra megvizsgálva, mennyi szennyet is töltünk bele naponta. Aki képes távol tartani magától a hulladékot, annak minden esélye megvan arra, hogy ne csak részletekben tudjon gondolkodni, hanem a teljességre törve: ne csak a letépett virágot, a sérült állatot sajnálja és védje, hanem -- a kozmoszt társának érezve -- az egész bolygót. Felismerve saját felelősségét, az ember aztán maga választhatja meg, milyen életet akar élni. (A jót választanod kell -- már a könyv címe is erre figyelmeztet.) György Lajos mindenesetre biztatónak látja, hogy egyre többen vannak a világon azok, akik megcsömörlöttek a rohanástól, az öncélú vetélkedéstől, a habzsolástól, és az önkéntes egyszerűséget választva, kisebb közösségekben szellemileg-lelkileg tartalmas életet élnek.
Persze nem csak a "kivonulás" az egyetlen járható út. Óriási felelősség van azok kezében is, akik gyerekeket nevelnek, legyenek azok szülők vagy pedagógusok. "A gyerekek a világ örökösei, és látják azokat a titkokat, amelyeket a tanultak könyvei sosem tárnak föl" -- ennek a Thomas Traherne-i mondatnak kellene meghatároznia a gyerekekhez való viszonyunkat. Ezzel szemben nem törődünk a magukkal hozott hajlamaikkal, vágyaikkal és ösztöneikkel, elfojtjuk örömeiket, és nem építünk természet iránti belső ragaszkodásukra, azaz "tudalatti énüket megfosztjuk a veleszületett ökológiai bölcsesség jelentős részétől." György Lajos Theodore Roszak 1992-ben megjelent könyve kapcsán (The Voice of the Earth) mutatja be egy viszonylag új tudományág, az ökopszichológia alapjait, melynek egyik legfontosabb tétele éppen az, hogy helyreállítsa a gyermek veleszületett animisztikus minőségét, felszabadítsa az ökológiai tudattalant, azaz megszüntesse a személy és a természet között fennálló zavart. György Lajos hisz abban, hogy a gyermekekben fel lehet idézni a természet szeretetét, és kötelességünk, hogy meg is tegyük ezt, mert "ha több olyan ember élne Földünkön, akinek fáj a szíve, ha észleli a természet pusztulását, akkor kevésbé szennyeznénk és rombolnánk, jobban óvnánk forrásainkat." És akkor talán nem hangozna el olyan gyakran a recenzió címében idézett mondat sem: "Tegyenek már valamit, maguk környezetvédők..."
György Lajos azt üzeni nekünk: Tegyünk már valamit, mi emberek...
Kiadta a Föld Napja Alapítvány, 1996. 236 oldal, 
ármegjelölés nélkül.