"1983 január 12-e volt és éppen készülődtem, hogy két hónapos kisfiamat, Richie-t elvigyem a gyermekorvoshoz a soron következő ellenőrzésre." emlékszik vissza Janet."A sógornőm hívott telefonon, és kérdezte, hogy néztem-e reggel a TV-ben Phil-Donahue műsorát amiben most éppen a védőoltásokról volt szó. Megmondtam, hogy most éppen nem értem és érek rá, de feltétlenül felhívom majd, mert érdekel a dolog."  
Két hónap alatt a kis Richie súlya 2785 g-os születési súlyáról 5 kiló 20 dkg-ra emelkedett. (...) Éber, aktív baba volt, és több időt töltött ébren, mint a legtöbb kisbaba, és minden éjjel több alkalommal is enni kért még.  
"Semmi probléma nincs a picivel" mondta Janet gyermekorvos, miután átvizsgálta Richie-t. Beadta hát neki az első DiPerTe oltást, és a Sabin cseppeket, majd azt javasolta Janet-nek, adjon neki otthon egy fél bébi-lázcsillapítót.  
"Tudtam, hogy a DiPerTe oltás egy csomó kellemetlenséget okozhat" ismeri el Janet, "mert az 5 éves fiamnak, Ryannek is szörnyű problémái voltak mindegyik DiPerTe oltással. Az első oltás után a lába bevörösödött, forró volt, és feldagadt a térdétől a combjáig. Annyira feldagadt, hogy már aggódtam a keringése miatt. A láza mindig 39,5 fölé rohant, és Ryan kontrollálhatatlanul üvöltött. Semmivel nem lehetett lecsillapítani. Ezen felül hasmenése volt, és hányt. Mindez kb. 48 óráig tartott, mindegyik oltás után.  
Amikor felhívtam a gyermekorvost, mindig azt a választ kaptam, hogy mindez normális reakció a DiPerTe oltásra és ne aggódjak."  
Janet diplomás nővér, a helyi kórház neuro-ortopédiás osztályán dolgozik. Azt mondja, hogy sem a képzés során, sem pedig az 5 éves gyakorlata alatt soha nem informálták arról, hogy milyen káros hatásai lehetnek az oltásoknak, vagy, hogy mik a beadásának ellenjavallatai.  
"Soha nem tanítottak minket az oltások reakcióiról és megkérdeztem több nővér barátnőmet, hogy nekik tanítottak-e bármit is az oltások reakcióiról, illetve, hogy melyik gyermek nem kaphat védőoltást, és mind nemmel feleletek."(...)  
Janet tehát tökéletesen megbízott az orvosa szavában, amikor az azt állította, hogy Ryan heves reakciói normálisak a DiPerTe oltásra. Semmi oka nem volt, hogy kételkedjen ebben.  
Janet emlékszik rá, hogy hazafele tartott Richie-vel és abban reménykedett, hogy talán az ő reakciói nem lesznek annyira hevesek, mint a bátyjáéi voltak. Estére azonban Richie lába is elkezdett feldagadni, éppúgy, mint Ryannek annak idején. Csakhogy Richie lába pirosról sötétlilára váltott, majd a lilaság elkezdett körkörösen kiterjedni az oltás helye felől. Láza azonban nem volt, és rendesen megitta a tápszeradagját. De mindig felsírt, ha Janet a lábához ért.  
"Éjjel egykor felébredt és sírt" meséli Janet. "Néhány korty után azonban visszaaludt, és aludt egészen reggel 6-ig. Amikor felébredt, sírni kezdett: hol üvöltött, hol elhallgatott, hol üvöltött, hol elhallgatott. Úgy hangzott, mintha egy kismacska sírna, amikor nagyon fáj valamije. Erősen üvöltött egy darabig, majd hirtelen álomba zuhant. Tettem egy puha plédet az lába alá, mert úgy gondoltam, hogy a combja zavarja."  
Richie 1/2 8-kor újra felsírt. Janet felvette, de ekkor már erőtlen volt. A sírása is gyengült és úgy tűnt nem tudja tartani a fejét, ahogyan eddig tudta."Adtam neki egy kis pépet, majd megitta az összes tápszerét, és álomba merült. Ezt kicsit furcsállottam, mert ilyenkor délelőtt ébren szokott lenni, de betudtam az oltásnak, és nem aggódtam"  
Kb. 1/2 9-kor Janet éppen a kávéját itta, amikor hallotta, hogy Richie egy nagy adag gázt ürített a pelenkájába. "Tudtam, hogy hasmenése van, csak azon csodálkoztam, hogy nem ébredt fel, mert egyébként sose szerette, ha volt valami a pelenkájában. Ezért hát felébresztettem, és tisztába tettem. A pelenka tele volt világos barnás hasmenéssel, benne sok nyákkal. Ezután újra elaludt, kb. 2 órára, majd újra sírva ébredt. Amikor felvettem, teljesen el volt ázva, két pléden keresztül. Még sose láttam így átázott csecsemőt. És átható dohos szaga volt. Olyan szag, amit soha nem fogok elfelejteni."  
Janet megfürdette a kicsit. "Erőtlen volt, és csak bámult rám sötét szemekkel. Észrevettem, hogy a kezei csuklótól lefele jéghidegek. Mivel tél volt, gondoltam a fürdő miatt hűlhettek le, vagy esetleg a fűtést állítottam túl alacsonyra."  
Janet felöltöztette Richie-t, kezeire pedig kis zoknikat húzott, hogy melegen tartsa. Ezután adott neki 2 dl vizet, amit azonban szokatlanul lassan ivott meg. A délután során még háromszor cserélt pelenkát, és mindegyikben ugyanazt a sárgást hasmenést találta, bár egyre kevesebbet. Richie lába még mindig fájt, a kezei pedig aprókat rángatództak, miközben aludt.  
"Nem hívtam fel az orvost" magyarázza Janet "mert Richie-nek ugyanazok voltak a tünetei, mint a bátyjának:  furcsa sírás, szokatlan mennyiségű alvással váltakozva, hasmenés, piros duzzadt láb. Az egyetlen különbség -- amiért hálás voltam -- hogy nem volt láza. Hogy az igazat megvalljam, inkább a másik oldalra billent át: hideg volt, és mindig ügyelnem kellett rá, hogy melegen fel legyen öltöztetve. De mindezen felül egész nap rendesen adtam neki a cumijait, és nem vettem észre, mi is történik vele."  
Délután 4-kor Richie hányt egy kicsit. Bokákolt, ha cumit tettek a szájába, ezért Janet kiskanállal adott neki vizet, hogy pótolja a folyadékot."megcsiklandoztam a száját az ujjammal, de nem mosolygott, ahogy mindig szokott. Csak bámult rám sötét szemekkel, mintha haragudna."  
Este 8-ra Richie-nek még mindig nem volt láza, és a keze is hideg maradt. Janet férje, Anthony,  még lecserélt egy pelenkát, amíg Janet leszaladt a gyógyszertárba elektrolit oldatért.  
Este 3/4 11. kor Janet felébresztette Richie-t, hogy odaadja az esti cumiját.  
"Kettőt szívott. A szemei nyitva. Egyszercsak abbahagyta a szopást. Megráztam a vállát, és a nevén szólítottam, de nem reagált rá. A számmal megérintettem a homlokát, és éreztem, hogy jéghideg és nyirkos. Ekkor elkezdett sóhajtozni. Minden egyes lélegzetvétellel sóhajtó hangot adott."  
Richie-vel a karján Janet szólt a férjének, hogy valami baj van a picivel. Anthony átvette a kicsit, míg Janet az orvost tárcsázta. Elmagyarázta az ügyeletesnek, hogy Richie előző nap kapta meg az első DiPerTe oltást. Elmondta az összes azóta tapasztalt reakciót is.  
"Mindent elmondtam, ami Richie-vel történt, mióta megkapta az oltást." mondja Janet. "Nem látszott, hogy aggódna, és egyetértett velem abban, hogy valószínűleg az oltás normál reakciói voltak mindezek. Ám, míg beszéltem vele, Anthony bejött a konyhába, és amint a lámpa alá állt vele, észrevettem, hogy a pupillája nem reagál a fényre. Ezt is elmondtam az orvosnak. Erre azt válaszolta, hogy, ha gondolom bevihetem a kórházba."(...)  
"Nem mondta, hogy azonnal hívjuk az ambulanciát, és rohanjunk vele a legközelebbi kórházba. Egyszerűen nem aggasztották annyira az általam elmondott tünetek."emlékszik vissza Janet. Visszatette a telefont, ám lerázhatatlan balsejtelem maradt benne. Anthony és Janet úgy döntöttek, hogy jobb lesz Richie-t azonnal mórházba vinni. Anthony sietve felöltözött, és kiment, hogy bemelegítse a kocsit. Míg Janet Ryan hálószobájába rohant, hogy felébressze a nagyobbik fiát. Ezután átrohant a sajátjába, lefektette Richie-t az ágyra, és Ő is öltözködni kezdett.  
Az 5 éves Ryan ezalatt bejött, és nézte amint a kistestvére az ágyon fekszik, a plafonra bámul, s csak sóhajtozik.  
"Amikor felvettem Richie-t, abbahagyta a lélegzést. Kiüvöltöttem Anthony-nak, és azonnal elkezdtem lélegeztetni. De nem volt rá semmi reakciója. Lerohantam az ebédlőbe és éleszteni kezdtem, miközben Anthony a mentőket tárcsázta. Folytattam az élesztést, mikor egyszerre hányás tört elő a torkából. Azonnal átfordítottam, hátba veregettem, és kitisztítottam a száját, majd folytattam az élesztést. Amikor az ambulancia megjött, a mentősök csinálták tovább. De én akkor már tudtam, hogy a kisbabám meghalt. Csak üvöltöttem, hogy halott! Ő halott!"  
"Abban a pillanatban, amikor abbahagyta a légzést a karjaimban, egyszerre összeállt bennem az egész nap, mint egy nagy rémálom. Richie egész nap haldoklott, és még csak nem is vettem észre!"  

Richie meghalt. 33 órával azután, hogy megkapta az első DiPerTe oltást. (...)  

Hetekkel Richie halála után Janet egyik barátnője megkérdezte: "Janet, ha a babád reggel azokkal a tünetekkel ébred, mint amiket Richie-nél tapasztalták a halála napján. Kihívtad volna az orvost, ha nem előző nap kapott volna oltást?"  
"És én azt gondoltam, hogy ó Istenem! Hát hogyne hívtam volna ki egy pillanat alatt! De mindezt az oltás normális reakciójának véltem."  
Annyira arra vagyunk nevelve, hogy az orvos szavában bízni kell. Nővér vagyok, és végignéztem, amint a kisfiam haldoklott aznap, anélkül, hogy tudtam volna, mi történik -- egészen addig, amíg már mindenen túl nem voltunk."  
Janet fotómodell vékonyságú, 27 éves, kékeszöld szemű nő, hosszú, barna hajjal, mely leomlana a derekáig, ha nem kötné copfba.  
Szívósság, és kedélyes rugalmasság sugárzik róla, ha nem figyeli túl mélyen az ember. Ha azonban mélyebben nézi, észrevenni a még friss fájdalmat, ami megbújik a felszíni látszólagos önbizalom alatt.  
"Richie halálával legnagyobb félelmem vált valóra. A halála mindent elvett tőlem. Teljesen kifosztotta a bensőmet.  
-- Ha valaha is gondoltál rá, milyen lehet elveszteni egy gyermeket, hát elárulom, hogy sokkal-sokkal rosszabb, mint valaha is el tudod képzelni -- mondja Janet szilárdan.  
Hat hónap telt el azóta, hogy a kisfia meghalt, és a gondolatok, érzések most egymás hegyén-hátán bukkannak elő belőle.  
"Ha ez nem történt volna az én kisbabámmal, még mindig tagja lennék, az informálatlan tömegnek. Még mindig úgy venném az orvosom szavát, mint Istenét, ahogy a legtöbb anya teszi."(...)  
Janet egyfajta sokkos állapotban volt Richie halálát követő hetekben. Nem tudott autót vezetni, és képtelen volt egyedül dönteni. Szorongási rohamai miatt nehéz volt egyáltalán a házat elhagyni.  
Egy ember, aki mindig büszke volt a saját erejére, és céltudatosságára, most, életében először teljesen elveszettnek érezte magát.  
Az 5 éves Ryan szintén sokkos állapotban volt. Látta a kisöccsét meghalni, és átélte azt a gyötrelmet és rettegést, amit az az éjszaka hozott a családjuk számára.  
Richie halálát követő napokban Ryan hisztériás rohamban tört ki és visszautasított minden ételt, ha azt előbb Janet nem kóstolta meg, hogy "nincs-e benne méreg". (...)  
Egyszer míg a temetésre készülődtek, Janet megállt egy pillanatra, és Ryant félrehívta, közel húzta magához, és csendben ezt mondta neki:  
"Ryan, mi most egy különleges család vagyunk. Nekünk most van egy bébi angyalunk, aki vigyáz ránk. Richie az a bébi angyal, és neki varázs ereje van. És az ő varázserejétől mi most még jobban fogjuk szeretni egymást. " Ryan egy kicsit elcsendesedett.(...)  
Később, még ugyanazon a télen, Ryan és Janet az ablakon át bámulták, ahogy esett a hó. Janet emlékszik rá, hogy fényesen sütött a nap, és éppen jó szögben világította meg a hópelyheket.  
"Úgy látszott, mintha apró gyémántok hullanának az égből, mindenfelé csillogással borítva a fákat és a bokrokat.  
Ryan kérdezte, hogy mi ez. Mi, amikor gyerekek voltunk úgy hívtuk "angyalpor" és ezért spontán ezt mondtam rá.  
Erre Ő felnézett rám tágra nyílt szemekkel, és ezt kérdezte: "Mami, akkor Richie csinálja ezt?"  
És Én azt gondoltam "Ugyan, mit árthat, ha meghagyom a hitében" - és azt feleletem "Igen Ryan, Richie küldi ezt neked."  
Erre Ryan kirohant a hóba, és a ház körül szaladgált vagy 2 órán keresztül, amíg csak esett a hó. Amikor abbamaradt, bejött, és azt mondta nekem: azt hiszem, Mama, hogy Richie már elfáradt."  
És Ryan meg Janet együtt nevettek. Ekkor érezte először Janet, hogy Ryan végül elfogadta kistestvére halálát.  
"Ryan úgy tudja, hogy az oltás nem hatott Richie-nél, de nem tudja, hogy igazában a DiPerTe oltás ölte meg. De egyszer majd megtudja. Megtartottam az összes papírt, hogy egyszer megtudhassa, miért kellett a kisöccsének meghalnia."  
Eközben, bár Janet és Anthony még gyászolják Richie-t, Janet eljutott oda, hogy úgy érzi, jobb volt Richie-nek meghalnia, mint súlyos agykárosodottan élni.  
"Ha üzletet köthettem volna Istennel, odaadtam volna az életemet a kisfiamért. Örömmel adtam volna oda, de csak, ha Isten olyan állapotban adja őt vissza, amilyen a DiPerTe oltás előtt volt. Ha Isten azt mondta volna: "Rendben elveszem az életedet, és visszaadom a fiadét, de súlyosan agykárosodott marad." akkor azt mondtam volna: Nem."  
"Egy rész belőlem meghalt Richie-vel. De nem hozhatom vissza őt. Egyet tehetek: folytathatom az életemet. De azok az orvosok és hivatalnokok ott a kormányban, akik az oltások előnyeiről beszélnek, jobb, ha vigyáznak, mert a kisfiam halála nekik, lehet, hogy csak egy statisztikai adat, de nekem a gyermekem volt!  
És semmi sem erősebb, mint amikor egy anya a gyermekéért küzd. Nincs keményebb háború, mint amit egy édesanya vív a gyermekéért. És én harcolni fogok, nem számít, hogy mit kell tennem, és nem számít, meddig fog tartani, míg megakadályozom, hogy más babákkal is ez történjen.  
Nem fogom hagyni, hogy a gyermekem halálának okát elfelejtsék!"  
Janet félrefordítja a tekintetét. A hangja mérges, ám a szemében könnyek csillognak. Óvatosan, szinte szeretettel kihúzza Richie boncolási jegyzőkönyvét egy borítékból. "Ez az összes, ami maradt belőle. Ez a jegyzőkönyv, és az a pár fotó, amit a keresztelőjén csináltunk."  
És újra végigolvassa a boncolási jegyzőkönyvet, mintha az olvasás elrepíthetné őt erről a borús helyről, ahol egy édesanya gyászolja kisgyermekét, akit már soha többé nem tarthat a karjaiban.  

(Néhány megjegyzés: Richie édesanyja számos olyan jelet tapasztalhatott kisifánál, melyek figyelmeztethették volna őt a bajra, ha akkor birtokában van azoknak az információknak, melyeket például Ön olvashat itt. Ezek a figyelmeztető jelek :  

Az oltás helyének erőteljes elszíneződése: felhívhatja a figyelmet egy esetleges szövődményes, súlyosabb reakció lehetőségére. Közelebbi figyelés javasolt.  
Szokatlan mennyiségű alvás: megváltozott tudatállapotra utalhat. Fokozott figyelem javasolt. Az agy felvizenyősödése okozhatja.  
Szokatlan sírás: Ha a sírás éles, magashangú, inkább sivítás, az agyhártyák erőteljes túlingerére utal, melyett a megnövekedett agyi nyomás vált ki. Az agy felvizenyősödése okozhatja. A szokatlanul gyenge, az eddigitől eltérő, erőtlen sírás is megváltozott tudatállapotra, az agy ingereltségére hívhatja fel a figtyelmet. Szakorvosi vizsgálat javasolt.  
Izomtónus romlása: Erőteljes agyi-idegi irritlátságára utal. Az agy felvizenyősödése okozhatja. Feltétlen azonnali orvosi figyelmet igényel. (A baba - aki eddig tartotta a fejét - például most nem tartja. Nem a statisztikákhoz képesti izomtónus, hanem saját eddigi megszokott izomtónusa, tartása a mérvadó.)  
A kézfej, és/vagy az ujjak apró rángásai: rángógörcsös kisroham jelei lehetnek. Az agy túlingerlése, esetleges felvizenyősödése okozhatja. Fokozott figyelem és szakorvosi vizsgálat javasolt.  
Hideg végtagok: Kiscsecsemőknél nem ritkák a hideg "márványos" végtagok. Ha azonban ez túlzott mértékű, vagy olyan babánál tapasztalható, akinél szokatlan, akkor utalhat a vérkeringés túlérzékenységi-reakció miatti romlására. Fokozott figyelem javasolt.  
 "Sötét szemekkel" való nézés: az ilyen "sötét szemek" kinézetért sokszor az abnormálisan tág pupillák a felelősek. Az agy erőteljes irritáltságára, az agy esetleges felvizenyősödésére utalhatnak. Ilyenkor érdemes a pupilla fényérzékenységét ellenőrizni (lámpára összeszűkül-e, illetve eléggé, és elég gyorsan szűkül-e) és szakorvosnak megmutatni  
Reakció nélküli "bámulás": szokatlan viselkedés egy kicsi csecsemőnél. A pár pillanatra való "agyi megtorpanás", pislogás nélküli bámulás epilepsziás kisroham jele is lehet. Fokozott figyelem, esetleg szakorvosi vizsgálat javasolt.)