Az immunrendszer vázlatos működése    Az immunrendszert a kutatók két részre osztották. Egyik fele mindenképpen jelen van és folytonosan védi a szervezetet minden idegennel szemben -- így a kórokozókkal szemben is. Ez az úgynevezett nem-specifikus immunitás. Az ide sorolt rendszer arzenáljában az érintéskor ható vegyi mérgen keresztül a falósejteken át tucatnyi "fegyver" áll a védelem rendelkezésére. A cél a betolakodó szaporodásának megállítása, majd teljes elpusztítása és végül kitakarítása a szervezetből. Ez a rendszer nap, mint nap észrevétlen dolgozik, és többnyire minden tünet vagy betegség nélkül elbánik az "ellenfelekkel".   A rendszer másik részét specifikus immunitásnak nevezték el. Ez akkor lép életbe, ha egy kb. 3 napos "türelmi idő" elteltével a nem-specifikus immunitás még mindig harcban áll a betolakodóval.  Az ilyen betolakodónak vagy folytonos az utánpótlása - pl. környezetünk természetesen előforduló átlagos baktériumai -- vagy túl erős, szapora, azaz "virulens".  Ilyenkor az immunrendszer specifikus része az adott kórokozóra készített (azaz specifikus) anyagokat, úgynevezett ellenanyagokat kezd el gyártani. Ezek a kis "kulcsocskák" a betolakodókhoz és egymáshoz, illetve a gazdaszervezet egyes sejtjeihez kapcsolódnak, valóságos "bogot", összeragasztott csomót képezve a befogott kórokozókból.  Az így helyhez kötött, és "egybeterelt" betolakodóval azután az immunrendszer többi része könnyebben elbír: elpusztítja, megemészti és kitakarítja a szervezetből.     (főoldalra)