A védőoltások hatásának teóriája 
 
A kutatók rájöttek, hogy a fertőzést okozó baktériumok és vírusok felszínének csupán egy bizonyos része az, melynek alapján a "kulcsocskák" elkészülnek. 
Feltételezték tehát, hogy a kórokozókat elölve vagy legyengítve, esetleg "megdarálva", csupán nem-fertőző töredékeket bejuttatva a szervezetbe a specifikus immunitás ugyanúgy megtanulja felismerni a betolakodót, mint valódi fertőzés során -- a betegség minden veszélye és kellemetlensége nélkül. 

A védőoltás tehát elvileg így véd:   
1. Mi bejuttatjuk az elkerülni szándékozott betegség kórokozóinak nem-fertőzőképes részleteit.  
2. Az immunrendszer felismeri, mint testidegen anyagot. és apró "kulcsocskákat" kezd el termelni hozzá, melyek előállítási  mechanizmusát memóriájában elraktározza.  
3. A legközelebbi -- valós fertőzés miatti -- találkozás esetén a 3 nap várakozási időnél jóval hamarabb -- mondjuk 12 órán belül -- olyan sok ellenanyag-kulcsocska kering majd a szervezetben, mint amennyi kiállt fertőzés esetén már védettséget ad.  

Itt felmerül két kérdés:   
1. Valóban megéri-e az így nyert kb. 2,5 nap a védőoltások okozta károsodások kockázatát?  
2. Az így elért védelem milyen mértékű?  

Az első kérdésre a választ mindenkinek magának kell(ene) meghoznia,  ebbe itt nem kívánunk részletesen belemenni. Ezen ismertető végén elegendő információ található a veszélyek mibenlétéről -- a döntést meghozni már nem a mi feladatunk.  

A második kérdésre a válasz bonyolultabb. A védőoltás működési mechanizmusából adódik ugyanis, hogy még hatékony ellenanyag-termelés mellett is A KÓROKOZÓ LEGYŐZÉSE ÉS KISEPRÉSE AZ IMMUNRENDSZER MÁSIK -- NEM-SPECIFIKUS -- RÉSZÉNEK A FELADATA. Tekintélyes tudósok, sőt a WHO is elismeri, hogy az általános egészségi állapot, a helyesen és elégségesen tápláltság alapvetően meghatározza a fertőzésekkel szembeni ellenálló képességet. Elismert dolog, hogy az általánosan leromlott állapotúak között oltottságuk ellenére is súlyos betegségek szedik áldozataikat világszerte.  

Egyetlen szakirodalmi szemelvény:   
Nagy Britanniában egy diftéria-járvány során rendszeres laboratóriumi méréseket végeztek a helyi lakosság körében. A megbetegedettek nagyon nagy százalékában a szükséges ellenanyagszint sokszorosa (néhol 100 sőt 1000-szerese) volt kimutatható vérükben -- mégis ledöntötte őket a betegség.  
Ezzel szemben rengeteg embernél -- sokszor a betegeket ápoló családtagok között -- semmiféle védettség nem volt kimutatható, ők mégsem betegedtek le. Pedig, ha előzőleg már átestek volna a betegségen, az akkor szerzett védettséget a vérükből ki lehetett volna mutatni. Nem ritkán aktív kórokozókat lehetett kimutatni orr és torokváladékukból, mégis egészségesek maradtak.  
Az általános tendencia a fenti esetben az volt, hogy az ágynak esettek vagy rossz általános egészségi állapotban voltak, és/vagy előzőleg védőoltással szerezték "védettségüket". Az egészségesen maradt csoport tagjai pedig azok közül kerültek ki, akik vagy jó általános egészségi állapotban voltak, és/vagy előző valódi betegség során szerezték védettségüket.  

  
(főoldalra)