A védőoltások "eredményei"

 Mégis honnan akkor a sok szuper eredmény? Statisztikák, sőt saját szemünk látszik meggyőzni bennünket, hogy azért valahogy mégiscsak hatékonyak voltak ezek a védőoltások, hiszen ma már alig-alig látni gyermekbénulást, diftériát, sőt, a feketehimlő teljesen el is tűnt a föld színéről!  
Aki azonban beleássa magát a korabeli statisztikákba, az megdöbbenve láthatja, hogy  már jóval a védőoltások megjelenés előtt zuhanásnak indultak e rettegett betegségek előfordulási és súlyossági mutatói. A várható drasztikus csökkenés helyett, a széles körben bevezetett védőoltások vagy semmiféle mértékben nem hatottak a statisztikákra, vagy velük egy időben némi megtorpanás látható a zuhanást illetően.  
Olyan betegségek -- pl. a skarlát -- melyekre nem létezett és ma sem létezik védőoltás, régen csupán nevük említésével is halálos félelmet váltottak ki. Mára ezek is, a többivel szinkronban, sokkal enyhébbé és nagyon ritkává váltak.  

A JAVULÁS VALÓDI OKAI   
Az ok a pár évszázaddal ezelőtti elődeinkhez képesti -- nyilvánvaló -- jó módunkban keresendő. Mit ettek ők és mit eszünk mi? Mennyit? Hol laktak? Hogyan fűtöttek? Milyen volt a higiénia? A különbségek szembeszökőek. A zsúfolt szegényszállások megszűnése, a higiénia és legfőképpen a jobb, bőségesebb táplálkozás, ezek a kulcsszavak. Itt kell keresnie annak, aki a betegségek csökkenésének okát kívánja felkutatni.  
A VÉDŐOLTÁSOK VESZÉLYEI   
Azzal együtt, hogy a védőoltások hatékonysága sokakban kételyeket ébreszt, kétségtelen veszélyeire is fény derült.  
AZ OLTÁS OKOZTA KÁROK HATÁSMECHANIZMUSA  
A bejuttatott testidegen anyagok négy  módon vezethetnek káros eredményre. Ezek:  

1. Azonnali hyper-érzékeny reakció.  
2. Fertőzések előidézése  
3. Késői gén-károsodás miatti reakciók  
4. Az immunrendszer elállítódásából származó általános, túlérzékenység okozta, halmozott allergiák.  

AZONNALI HYPER-ÉRZÉKENYSÉG  
Azonnali hyper-érzékenység esetén az immunrendszer a súlyos allergiákhoz hasonlóan az első, vagy akár a második, harmadik, sokadik oltást követően túlzott munkába kezd. Ennek eredményeként olyan anyagok szabadulnak fel, melyek elernyesztik az ereket, felvizenyősíthetik és beszűkíthetik a légutakat, illetve felvizenyősíthetik magát az agyat is. 
A vérerek elernyedése ájuláshoz, súlyos esetben légzés és szívbénuláshoz vezethet. Egyszerűen a kórosan kitágult ereket nem tölti ki a normálisan keringetett vér,  így a keringés leáll.  Ilyenkor csak azonnal alkalmazott adrenalin jelenthet segítséget. 
A légutak beszűkülése és felvizesedése aszthmás rohamot, fulladást okoz. Kezelése azonnali légút-tágítókkal és szintén adrenalinnal történhet. 
Az agy felvizenyősödése szintén súlyos probléma. Mivel a beoltottak többségében csecsemők, nem tudnak beszámolni az esetleges jelentkező súlyos fejfájásról, erőteljes nyomásérzésről. Sokszor az sem tűnik fel szüleiknek, hogy abnormális tudatállapotba kerülnek,  nincsenek maguknál, hiszen nem tudnak verbálisan kommunikálni velük. A hevesen síró, sivító gyerek ha hirtelen elalszik, és a szokottnál tovább alszik,  inkább csak hálát ébreszt az elcsigázott szülőben. A súlyos agyvizenyő azonban agykárosodást eredményezhet, vagy akár halálhoz vezethet. 
Aki kíváncsi, olvassa el az ismertető végén található két személyes történetet két édesanyától, akinek gyermeke hasonló komplikációkon esett át a DiPerTe oltást követően: 
FERTŐZÉSEK  
Egyes esetekben, ahol az oltóanyagot gyengített, de élő vírusok adják, bizonyított tény, hogy ezen kórokozók egymás közötti génkombináció útján ún. "rekombinált" változatokat hoznak létre. Így a gyengítéssel okozott károkat mintegy kijavítják, és újra fertőzőképesek lesznek. Ebben az esetben betegséget okozhatnak mind a beoltott személyben, vagy a kiürített kórokozókkal családtagjaik vagy mások között. Az USA-ban pl. ezért tanácsolják a terhes mamáknak, hogy a Sabin-csepp oltás után kisgyermeküket legalább 6 hétig csak gumikesztyűben pelenkázzák. A pelenkát pedig lehetőleg ne a közösségi szemétgyűjtőbe dobják. 
Más esetekben nem a bejuttatott oltóanyagban tartalmazott kórokozó hozza létre a fertőzést. 
A védőoltások beadását követően az immunrendszert ez a mesterséges "támadás" rendkívüli módon leterheli. Ilyenkor könnyen léphetnek fel más betegségek. Ezeket nevezi a szakirodalom "provokált fertőzéseknek". 
GÉNKOMBINÁCIÓ OKOZTA KÁROSODÁSOK  
Az egyik legsúlyosabb problémát -- éppen hosszú lappangása miatt -- a génkombináció okozta betegségek jelentik. 
Két idegen faj, sőt két eltérő fejlettségű faj között is kimutattak úgynevezett génszintű kommunikációt. Pl. baktérium-fürdőbe merített béka-izomszövetnél pár óra múlva kimutatható, hogy a még teljesen ép izomszövet génkódjába bejutottak baktérium gén-töredékek. Nagyon nagy nagyításnál meg is figyelhetjük amint az alacsonyabb és magasabb fejlettségű sejtek is időszakonként "kipöfögnek" magukból géntöredékeket, illetve környezetükből aktívan felvesznek ilyeneket. Ez az egyébként természetes génszintű kommunikáció a fejlődést hivatott elősegíteni újabb és újabb mutációk kialakításának lehetőségével. 
Az oltással bejuttatott kórokozó géntöredékek sajnos ugyanilyen módon kombinálódnak a gazdaszervezet sejtjeivel. Ezek az ún. "alvó-vírusok" ezután évekig szunnyadhatnak minden tünet nélkül. Bizonyos idő elteltével azonban egyes esetekben az immunrendszer felfigyel ezekre a "hibás" sejtekre és megtámadja azokat. Ilyenkor attól függően, hogy mely sejtekről van szó különböző betegségeket eredményez: az idegeket szigetelő velős-hüvely "gén-szennyezettsége" és megtámadása esetén szklerózis multiplex, az agy egyes sejtjeinek érintettsége esetén pl. agykeményedés, az ízületek esetén rheumatoid arthritisz, a hasnyálmirigy megtámadottsága esetében cukorbetegség, egyes csontbontó sejtek megtámadásakor csontburjánzást eredményező Paget-kór, vagy a szervezet több szövetére kiterjedő támadás esetén szisztémás lupusz lép fel. Ezek közül sok esetben már sikerült kimutatni a megtámadott sejtekben az oltóanyagból származó géntöredékeket. Sajnos ma még nem létezik gyógymód az ilyen esetekre, mellyel az immunrendszer saját szervezetre irányuló támadása leállítható lenne. 
Jelenleg nagyon sok kutatót egy további vetülete érdekel a védőoltásoknak. Kiderült, hogy az oltóanyag tenyésztésére alapanyagként felhasznált zöldmajom veséje kiterjedt méretekben fertőzött volt egy vírussal, mely -- addigi tudásunk szerint -- csupán a zöld majmokra jelentett veszélyt. Felmerült, hogy a vírus a bejuttatott gyermekbénulás-vírussal kombinálódva vált az emberre is fertőzőképessé. Ma ezt a vírust csak így ismerjük: HIV-vírus, vagy más néven AIDS-vírus. Több dolog szolgáltatta a gyanúra az okot 

1. A nagymértékű oltóanyag-termelés megindulásával szinkronban jelent meg Afrikában nagy mennyiségben az emberekben az akkor még ismeretlen AIDS betegség.  
2. Az amerikai kontinensen mással meg nem indokolható mértékben szaporodott el rövid időn belül. Ilyen mértékű átterjedést sem a turizmus, sem a váltogatott szexuális kapcsolatok vagy az intravénás drogfogyasztás nem indokolt.  
3. Az Amerikában elterjedt beinjektálós gyermekbénulás-oltás (Salk-féle) tenyésztése folyt az említett majom-veséken. Európa legnagyobb részén a cseppentős Sabin-csepp néven ismert változatot alkalmazták. Európában a betegség sokkal később ütötte fel a fejét, és sokkal enyhébb méretekben. 
 
AZ IMMUNRENDSZER ELÁLLÍTÓDÁSÁBÓL 
SZÁRMAZÓ KÁROSODÁSOK   
Végül: ma úgy tűnik a védőoltások legáltalánosabb hatása az immunrendszer érzékenységének elállítódása. 
A születést követő hónapokban-években az újszülött egy úgynevezett beállítódási folyamaton esik át. Ekkor állítódik be pl. az emésztése, teljes belső kémiai egyensúlya, hormonrendszere és természetesen immunrendszere is. Például a magas koleszterin tartalmú anyatej hónapokon át történő kizárólagos fogyasztása beállítja a májban a későbbi alacsony koleszterin-termelést és magas koleszterin-ürítő képességet. 
De ugyanígy a környezetből érkező kórokozó mennyiség hatására beállítódik az immunrendszer "ugrékonysága" agresszivitása is. Érthető, hogy pl. a civilizált világ kárpitozott gyermekszobáiban felnövő gyermek immunrendszere nem ugyanúgy állítódik be, mint mondjuk a dzsungelben, legyek, moszkitók közt felnövő társáé. 
Az immunrendszer normális egyensúlyát két egymással ellentétesen működő sejtcsoport biztosítja. Az egyik serkenti, a másik nyugtatja annak reakcióit. Ezek aránya szabja majd meg az immunrendszer későbbi agresszivitásának mértékét. 

  
A mai modern újszülött néhány naposan drasztikus immun-támadásnak van kitéve. Az első védőoltást nálunk az 5-ik nap környékén kapják meg a kisbabák: a BCG-t. 
Egy-egy súlyos fertőzés esetén az immunrendszer teljes kapacitásának 5-8%-át küldi harcba a szervezet a betolakodóval szemben. Életveszélyes (pl. az ún."vérmérgezéses") fertőzés esetén ez az arány elérheti akár a 15%-ot is. A védőoltást követően azonban a vizsgálatok szerint a szervezet immunrendszerének 30-70%-át irányítja a bejuttatott kórokozó elleni harcra. Ebből lemérhető, mekkora támadásként érzékeli az oltóanyagot a védekező-rendszer. 
A modern kisbabát tehát már élete első hetén drasztikus immun-sokk éri. Ezt később 1-2 havonta követi egy-egy újabb hasonló beavatkozás. Az immunrendszer tanulási időszakában ezeknek a nagy horderejű támadásoknak kiszámítható hatása lesz: Az szervezet úgy ítéli meg, hogy ilyen mértékben "fertőzött" környezetben csak egy rendkívül agresszív immunrendszerrel lehetséges az életben maradás. 
A ma népbetegsége az allergia. Allergia porra, pollenre, élelmiszerre -- szinte bármire. Az allergiás betegek immunrendszerének közös jellemzője, hogy "nyugtató" aktivitású sejtjeik kis számban vannak, ezzel szemben bővelkednek "serkentő" hatású immun-sejtekben. 

A védőoltások kisgyermek korban történő alkalmazása és az allergiás megbetegedések nagyfokú terjedése között igen szembeszökő az összefüggés.  
Ezek tehát azok a mechanizmusok, melyeken keresztül a védőoltások problémákat okozhatnak. Hogy milyen problémákat? Nézzünk egy rövid időrendbe szedett válogatást a nemzetközi orvosi szakirodalomból.  
 
(főoldalra)