Kedves Mr. Miller! 

Legutóbb elvittem e két gyermekünket, Harley-t (2 hónapos) és Ashley-t (2 éves) az orvosunkhoz, a szokásos rutin ellenőrzésre. Harley egy kicsit tüsszögött, és Ashley náthás volt, de egyébként semmi más bajuk nem volt, tökéletesen egészségesek voltak. Harley megkapta az első DiPerTe (torokgyík, szamáköhögés, merevgörcs), Sabin-csepp(gyermekbénulás) és Hib(haemophylus influenzae B) oltását. Ashley megkapta az első Hib oltást és az MMR (kanyaró, mumpsz, rózsahimlő) oltást és a harmadik DiPerTe oltást. 
Az oltás után lefektettem őket otthon a szokásos szundikálásukra. Harley ébredt először, a combja be volt vörösödve. Ezután hallottam, hogy Ashely is felkel, majd "BUMM" és látom, hogy elesett. Sírni kezdett: "Mami, nem jár, én nem jár!" Megvizsgáltam, és felállítottam; nem volt erő egyik lábában sem. Felhívtam a kórházat és berohantunk vele az ügyeletre. Harley-t egy megbízható asszonyra bíztam, amíg elmegyek. A kórházban több, mint 20 percet vártunk az orvosra, hogy befejezze a pattogatott kukoricáját, mielőtt megvizsgálta Ashley-t. De még csak nem is nyúlt hozzá, vagy vetkőztette le. A hivatalos papírra ezt írta: "Nem tud járni. Más problémája nincs".   
Mire hazaértünk, Harley magas hangon sivított. A dadus elmondta, hogy több, mint másfél órája kezdte. Nem lehetett lecsitítani. Végül kimerültségbe sírta magát és két órával ezután elaludt. Felhívtam az ügyeletet. Egy meleg fürdőt javasoltak, és azt, hogy 'ne aggódjak'. A következő 10 napra Harley viselkedése teljesen megváltozott. Alig aludt, alig evett, és úgy tőnt egyre rosszabbul van. 1991 május 17-én reggel 9-kor a férjem felkelt, hogy megnézze Harley.t, majd értem kiáltott: "Bonnie, kelj fel, hívd a mentőket! Harley halott!" 
A körzeti rendőr és a halottkém a mentővel együtt érkezett. A hamottkém bekukkantott a mentőbe, majd kijelentette:  'bölcsőhalál'. Harley-t ezután elvitték. A férjemmel, ezután csak május 20-án, délután 1-kor láttuk őt viszont -- a koporsójában! 
Az örökbefogadó szüleim eljöttek Harley temetésére. Apám ezt üvöltötte: "Melyiktek ölte meg az unokámat!" A férjem családja nem is jött el; szerintünk abba kell hagynunk a gyászolást és tovább élni az életünket. 

Szeretném kihangsúlyozni a következőket:  

 Aki az oltásokat beadta meg sem említette nekem a komplikációk lehetőségét-egyszerűen csak átzavartak minket a beleegyezés aláírásán és már adták is. Ashleevel azóta is orvoshoz járunk, mióta a lábaira lebénult. Egyetlen helyen sem foglalták azonban írásba azon véleményünket, hogy a problémája összefüggésben lehet az oltással.  

 A boncolási jegyzőkönyvbe azt írták, hogy Harley 5 hetes volt, holott 9 hetes volt. A kórbonctan nem kapott egyetlen szövetmintát sem. Ezen kívül a vérminta is vizsgálhatatlanul érkezett meg hozzájuk: 11 nappal a feladás után, szimpla postával - hűtés nélkül!  

 Az oltást beadó orvos nem jegyezte fel az oltóanyag széria-számát. Ezért a gyártó nem tud tenni semmit az érdekünkben.  

 A Minot Légierő Bázison (ahol az oltást kapták) egy adminisztrátor ezt mondta nekünk: "Éljétek tovább az életeteket és hagyjátok abba ezt a kutatást. Hiszen ez csak egy bébi."  

Visszautasították a kártérítési igényünket a Szövetségi Oltás-Kompenzációs Törvény alapján. (ahhoz is kellett volna az oltás széria-száma, plusz egy csomó egyéb adat.)  

 Két vizsgálatot is indítottak ellenünk mindkét gyermekünk gondozását illetően.  

Milyen az élet ma? Üres. A kormány ráér. Ashley kezelésének jövője sincs biztosítva Még a tartós károsodásra sem lehet egyelőre tesztelni. 

Szomorú, hogy a kormány nem törődik a kisbabáinkkal. Nem törődnek vele, hogy egy ártatlan kisgyermek meghalt a gondatlanságuk miatt, amiatt, hogy szeretnék azt mutatni, hogy minden rendben, amikor nincs. A kisfiunk sem nyugodhat békében a bürokrácia miatt. Harley már több, mint 2 éve halott. Mikor hagyja már végre abba a kormány az életünk tönkretételét - még a halála után is? Mi jöhet még? 

Kedves Mr. Miller!  

Sajnos túl későn olvastam a könyvét... Az én drága kisfiamm Spencer Joseph, meghalt, 10 órával azután, hogy megkapta a negyedik DiPerTe Hib és Sabin-csepp oltását. 20 hónapos volt. Tudtam, hogy Spencer meghalt, amikor meghallottam, ahogy a férjem elkezd állatként vonítani. Elkaptam Spencer merev, élettelen testét, és üvöltöttem: "Isten! Neem! Neem! Ne az Én gyerekem! Nem halhatott meg! 15 percen át élesztettem, nyomkodtam a mellkasát és kiáltoztam: Gyere vissza Spencer! Gyere vissza, Gyere vissza!"  

Aztán hallottam, ahogy a férjem a mentőkkel beszzélt a telefonon: "Van itt egy halott kisbabánk." A valóság ekkor talált szíven. Felhúztam Spencer szemhéját, és tényleg halott volt. Azután magamhoz öleltem a kicsi élettelen testét, és olyan hangokat adtam ki, amelyekről nem gondoltam volna, hogy emberi lény képes lehet rá.  

Nem tudom megfelelően kifejezni a rémületet, haragot és teljes mértékű szenvedést, amit átéltem. Az életem egyik napról a másikra a feje tetejére állt. Úgy tekintek azóta minden napra, hogy még egy nap, még egy nappal közelebb kerültem a halálhoz, közelebb Spencerhez. Miért? Hiszen azt mondták, hogy több az előnye, mint a hátránya. Mit jelent ez valójában? És miért hagyják, hogy emberek Istent játszanak? Amióta utána kutattam az oltásoknak, ráébredtem, szerencsés voltam, hogy addig az enyém lehetett Spencer, amíg volt. 

Spencer halotti bizonyítványán ez áll: 'Bölcsőhalál. Ok ismeretlen'  

Számos alkalommal találkoztam a kórboncnokkal, hogy sikerüljön teszteket elvégeztetni az oltás káros hatásáról. A kórboncnok azt mondta, nem kapta meg a vérmintát elemezhető állapotban. Kértem, végezzen immuno-fluoreszcens tesztet és rávettem, hogy beszéljen Dr. William Torch-csal (kutatóorvos, az oltások és a bölcsőhalál közötti összefüggést kutatja). De a kórboncnok azt állítja, hogy úgysem mutatna ki semmit. Kértem, hogy akkor végezzen egy másik, hasonló hatékony tesztet, de arra meg azt felelte, hogy ilyet ők itt nem végeznek. őrjítő és frusztráló, de NEM FOGOM FELADNI! Spencer olyan különleges volt és olyan szeretet-teli, hogy a mamája nem fogja abbahagyni a harcot és harcolni fog halála napjáig. 

Spencer az első és egyetlen gyermekünk volt. A férjem és Én teljesen tönkrementünk. De mostantól minden haragomat és a kisbabám iránt érzett tökéletes, feltétel nélküli szeretetemet ebbe az ügybe fogom irányítani. Senki mással nem szabad, hogy megtörténjék ez a rémálom. 

Több ok miatt is írtam Önnek. Először is, hogy gratuláljak a bátorságához és kitartásához a könyv megírásában. Másodszor, ha bárkinek, bármikor szüksége lenne segítségre a "gyilkos oltások" elleni kampányban, nyugodtan keressen meg engem. Felvettem a kapcsolatot egyébként egy 'Bölcsőhalál-csoporttal', hogy segítséget kapjak a fájdalom elviseléséhez. Itt az összes bölcsőhalál-bébire ráillik a DiPerTe komplikációk mintája. A szülők mind oltásellenesek a még élő gyermekeik esetében.   

Van egy információs csoportunk, és harcolunk, hogy informálhassunk másokat is az oltások káros hatásaival kapcsolatban. Harmadszor, szeretném az engedélyét kérni, hogy kivonatokat megoszthassak az Ön könyvéből, mert szükségem van rá, hogy megismertethessem a gyanútlan anyákat a rémületről, amit átéltem. Kérem, engedje meg a számomra. Elhatározott vagyok, hogy kijelentsem: ÉLETEM MINDEN PILLANATÁBAN AZT KÍVÁNOM, BÁRCSAK TUDTAM VOLNA! Miért csak a történtek után ismertem meg mindezt? Ha van még további információ ebben a témában, amit átadhatok más anyáknak, kérem küldje el nekem. Nem a pénzért csinálom. Azért csinálom, hogy megakadályozzam, hogy bárki átélje az én vigasztalanságomat.  
Köszönöm. "